Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Szilvássy József: Amatőr művészeti mozgalmunk jelene és jövője
AMATÖR MŰVÉSZETI MOZGALMUNK JELENE ÉS JÖVŐJE A szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom sok objektív és szubjektív eredetűprobléma ellenére évről évre izmosodik, egyre nagyobb teret és szerepet tölt be kulturális életünkben. Ideje hát, hogy végre alapossággal beszéljünk — de ne csak beszéljünk — erről a mind több embert aktivizáló mozgalomról. Adósak vagyunk még a haladó hagyományokban, értékekben különösen gazdag dél-szlovákiai magyar műkedvelő mozgalom (színjátszókörök, énekkarok, munkásdalárdák) négy-öt évtizedének tudományos igényű feldolgozásával is, de napjaink legsürgetőbb feladata: tiszta helyzetképet rajzolni a mozgalom jelenlegi helyzetéről, megkeresni a továbbfejlődés útjait, a színvonalas művészi munka lehetőségeit. I Kíséreljük meg először elméleti síkon bejárni ezt a problémakört, próbáljuk meghatározni mozgalmunk helyét és társadalmi funkcióját. Vajon van-e lényeges különbség a két vagy éppen négy évtizeddel ezelőtt működő műkedvelők és a mai amatőr művészeti csoportok munkája között? Nyilvánvalóan vannak hasonló vonások, de elmondhatjuk, hogy fontos eltérések is. Húsz évvel ezelőtt — nem is beszélve a négy évtizeddel ezelőtti helyzetről — falvainkban és kisvárosainkban egy-egy maroknyi ember, szereplésvágyuk kielégítése céljából, jórészt a szórakozás és a szórakoztatás szándékával verbuválódott össze, hogy a hosszú téli estéken a legtöbb esetben saját szűkös anyagi lehetőségeikre támaszkodva különböző színműveket, zenés darabokat, énekkari számokat tanuljanak be és adjanak elő. Bár ismertünk olyan csoportokat is, amelyeknél bizonyos művelődési indítékokat, sőt ideológiai, politikai elgondolásokat is ki lehet mutatni. Áldozatokat is követelő, csak töretlen lelkesedéssel végezhető sziszifuszi munka volt ez, örömöt, sikerélményt is hozó, még akkor is, ha a kevés pozitív előjelű kivétel ellenére az előadások színvonala — alacsony mércével mérve is — sok kívánnivalót hagyott maga után. Nem feledkezhetünk meg viszont arról sem, hogy különösen falvainkban még nem is olyan régen a különböző értékű könyveken és más kiadványokon kívül többnyire ezek az előadások jelentették az olyan-amilyen szórakozási és művelődési lehetőségeket. Napjainkban csaknem minden vonatkozásban más a helyzet. Mielőtt azonban megkíséreljük fölvázolni a változásokat* egy kis kitérőt kell tennünk, hiszen ezek a különbségek a gyökeresen megváltozott társadalmi körülményekből adódnak. Fejlett szocialista társadalmunk alapvető célja az ember anyagi és szellemi igényeinek harmonikus, lehetőleg egyre tökéletesebb kielégítése, hogy — Marxszal szólva — mind több állampolgárnak legyen lehetősége az önmegvalósításra. Ezért napjainkban a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyakorlati alkalmazásával, a munka- módszerek és munkafeltételek korszerűsítésével, falvaink és városaink arculatának átalakulásával, az emberek életkörülményeinek és életvitelének változásával együtt növekszik a kultúra és a művelődés szerepe. Idézhetjük Marx véleményét az alap és a felépítmény kapcsolatáról, kölcsönhatásáról, de újra és újra idéznünk kell Lenin tanítását is a szocialista kulturális forradalomról, amelyet hosszantartó folyamatként határozott meg, s végső céljaként az ember tudatának, gondolkodásmódjának, cselekedeteinek, más szóval életszemléletének a szocialista eszméknek megfelelő átalakítását tűzte ki. Szilvássy József
