Irodalmi Szemle, 1978

1978/1 - MŰHELY - Cuth János: Az író emberré lesz (novella)

Ahogy közeledett a kihallgatás ideje, egyre inkább elmosódott benne az ott­hon valósága. Pórusaiból nem tudta teljesen kimosni a gépolajat. Inget váltott, a gallérjába fogpiszkálót dugott, gyufaszállal sebtében felerősített egy lesza­kadt gombot. Mire az őrnagy elé került, már nem hitt az eltávozásban. Ügy érezte, hogy a parancsnoka hol a gombjait, hol a kezét nézi, s a végén már attól félt, hogy zárkába kerül. Nem tudta kimondani az annyiszor megfogal­mazott kérést. — Három napot kap — mondta az őrnagy. Jóskának csak ekkor oldódott meg a nyelve: — Apámnak szeretnék segíteni — mondta. — Menjen csak — mondta az őrnagy, és egy táviratot adott át Jóskának. „Gyere, édesapád meghalt.” A hír — akár a varjú egy veréb helyébe — egyelőre képtelen volt befész­kelni magát Jóska tudatába. Jóska várta a tévedés bebizonyosodását; de nem is tudott megmozdulni, mert ahhoz az kellett volna, hogy legyen testsúlya. Ijedten küzdött ellene, mégis azt próbálta először elképzelni, hogyan viselke­dik majd a temetőben ... Talán a katonaságtól is lesznek ott... Majd arról beszélnek, kinek a temetésén voltak többen, kit mennyire sirattak meg ... de tud sírni némely műrostos rokoni szálba kapaszkodó fehérnép; én pedig nem tudok. Minden pénzemen virágot veszek és koszorút. Mikor átvette a kimenőkönyvét és elmozdult a helyéből, úgy érezte, mintha valami fizikai változáson ment volna keresztül. Elindult az állomásra. Egy szálloda előtt megállt egy ideig habozva, aztán bement és szobát kért három napra. Annyira akart valamit, hogy három napig nem evett, nem aludt és nem sírt, ám az elmulasztott lehetőségek közül csupán az imádkozásra gondolt. JÖZSEF Az óracsörgés végigcikázott az idegein, s mint aki az ellenséges őrség reflek­torfényébe került, dermedten feküdt egy ideig. Az órájára pillantva észrevette, hogy elkésett a munkából. Nem bírt az ablakra nézni, mert az áhított napfény ilyenkor nem neki ragyog. Aztán összeszedte magát, kiugrott az ágyból, s a fürdőszobában sorra vette a reá váró kötelességeket, miközben új pengét csa­vart a borotvájába. Csontosnak megmondani, hogy a többiek is tudnak a rend­kívüli prémiumról, nehogy suba alatt legyen elosztva. Lehetne itt világosabb is; hazajelé el ne felejtsek százas égőt venni. Lecsavarta a tükör fölötti lámpáról a tejüveg búrát. Kitartani Molnár lakáskérvényének jelolvasása mellett, nehogy egy szál magamnak kelljen hivatkoznom Molnár három gyerekére, mert elő­szeretettel gyanítanák cselekedeteimben az ő módszereiket. Az álla alatt má­sodszor is végigfuttatta a borotváját, csupán megszokásból, mert ébredés után még érzéktelenek voltak az ujijai, nem tudta kitapintani a sörtéket. Az órájára nézett: az irodában még azt is mondhatom, hogy elaludtam, de Csontos szá­mára a valóságnál hihetőbbet kell kitalálnom. Isten veled, fizetésemelés. Megpaskolta az arcát, arcszesztől csípős csóvát vonva maga után, miközben a hálószobától a lépcsőházig terjedő reggeli túráját járta. Kezében az aktáktól duzzadó táska, gyors léptekkel ment az utcán. Az útkereszteződésnél egy Volga lassított, Csontos hajolt ki belőle, Józsefre aztán a gyár felé vetve kérdő te­kintetét. József nemet intett, és az ellenkező irányba mutatott. Csontos egy bólintásba sűrítette minden értetlenségét, és elhajtott. József visszafordult és a postára ment. A táskájában levő aktacsomagot meg­címezte, majd feladta. Az egyik ablaknál kért néhány ív tiszta papírt. A nő az üveg mögött abbahagyta a pecsételést és ceruzával a fogai között megkér­dezte, hogy mire kell a papír. József látta a nő arcán, hogy az szívesen bele­menne bármiféle játékba, ami a papírral kapcsolatban felmerült. Semmi értel­me így — gondolta — először magamban kell eldöntenem, hogy valóban itt van-e az ideje a jelmondás megírásának ... Otthon asztalhoz ült, kisimította maga előtt a papírt és megírta első novel­láját.

Next

/
Thumbnails
Contents