Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - LÁTÓHATÁR - Mináč, Vladimír: Jozef Miloslav Hurban összegyűjtött perei IV.
helyzetét és valóságos szükségleteit megfogalmazniok. Ugyanis az egyes szláv mozgalmak „elkülönülése” így is folytatódott; a gazdasági-társadalmi alakulatok különbségeit nem lehetett áthágni. Míg például a történelmi országrészekben már a polgárság gründeri korának lehetünk tanúi — ott s akkor születik a birodalom iparának nagyobb része —, addig a montenegróiak még korafeudálls faluközösségekben élnek, kisebbrészt a föld primitív műveléséből, nagyobbrészt a szomszédnépeket sarcoló rablóhadjáratokból. [A mieink által csodált vitéz vladika, Njegoš még a hatvanas években is azzal magyarázza a montenegróiak minden évben megismétlődő rablóhadjáratait Bosznia és a Partvidék ellen, hogy a jóisten mostoha volt a montenegróiakhoz, s terméketlen földet juttatott nekik.) A fejlettebb szláv törzsek már akkor inkább Európához, értsd: a polgári Európához tartozóknak érezték magukat, s kelletlenül néztek a cári Oroszországra; a moszkvai „nyugatosok” pedig a nyugati szláv burzsoázia képviselőiben, például Havlíčekben kerestek maguknak analógiákat. Az orosz „szamogyerzsávie” reakciós politikája még azt is szétverte, ami együtt maradhatott volna, amit a rokon társadalmi szerkezet összetarthatott volna. így került távol a szláv mozgalomtól a rendi Lengyelország. A szláv mozgalom politikai szövetsége feltételezte a cári önkényuralom felbomlását: ez világos volt Worcell50, Gercen, Mickiewicz s Bakunyin számára is. Bakunyin szláv, obscsina-alapelvű, demokratikus birodalma csak a cári, s természetesen a császári impérium romjain jöhetett volna létre; csakhogy az impériumok nem akartak össze- omlani. S ez nem kis mértékben éppen a szlávoknak volt köszönhető. A felháborodott Bakunyin a második hadjárat idején így korholja Štúrt: „Brat, szto delaete wy! Wy gubite slawianczisny! Wy pozabyli, wy žertvaete welikoe delo slavlan u deistwuete tolko v polzy Imperatora i awstriiskoi aristokracii. Wy dumaete, szto diplomatia spasit was, ona was pogubit. Wy obiawili woinu revoluciu, wy slúžite reakcii, wy kladeta bezczestie na vsu Slavianczismy!”51 A permanens forradalmárnak ezt a szláv eszmétől ihletett táviratát Stúr sosem kapta meg; de ha megkapta volna, sem cselekedett volna másként, mint ahogy cselekedett. Hogyha a nemzetek valóságos érdekeiről és igényeiről volt szó, könnyen felmondták a személyes kapcsolatokat és barátságokat. S a szláv nemzetek érdekei és igényei a történelmi-társadalmi struktúrák és geopolitikai adottságok különbözősége miatt különbözőek voltak. Láttuk, hogy Stúr és Húrban szláv öntudata egyszerre fakadt szívükből és értelmükből; éppen úgy gyökerezett filozófiájukban, mint személyes tapasztalataikban. A szláv kölcsönösség gondolata szent volt; Kollár volt a prófétája. A szlovák nyelv bevezetése nemcsak az elmélet módosítását tette szükségessé Hurbanék számára, de sok személyes keserűséget, szomorúságot, bajt és kiábrándulást is okozott nekik. Az új elmélet kidolgozásában segítségükre volt Hegel: a szintézisnek magasabb szinten kellett bekövetkeznie, ezért szükséges volt, hogy a részek, Húrban kifejezésével: az egyes darabok — kifejlődjenek. Az egyes törzseknek önállóan kellett egyfajta magas fejlettségi fokot elérniök, meg kellett erősödniök, s erőben és hatalomban beevezni a — politilai- lag csak nagyon homályosan körvonalazott — kölcsönösség révébe. Amíg a viták az elmélet szintjén maradtak, még minden rendben volt: az illírizmussal, Gajjal és Tkalčevičcsel52 úgy polemizáltak, hogy egyetlen hangosabb szó sem esett köztük. Rosszra akkor fordult a helyzet, amikor a vita a politika gyakorlatába is átcsapott, s a nyelvi per minden más ügynek, még a legszemélyesebbnek is mértéke lett. Egyszeriben megszűntek tekintettel lenni az olyan apróságokra, mint a kölcsönösség eszméje, a testvériség, a sokéves barátság vagy a közös harc: az életről volt szó. Stúr lelke legmélyéből kiáltotta: Nem a nyelvtan, az életünk a tét. JEGYZETEK 37. Tyerhova [Terehova]: község Szlovákiában, Jánošík betyárvezér szülőhelye. 38. A horvát nyelvű szöveg magyar fordítása: Mi újság vitézek, mit parancsol a vezér? — Ej, mit! Itt maradtok! 39. Ján Chalúpka [1791—1871], szlovák színműíró. Legjelentősebb darabjában, a Ko- cúrkovoban a szlovák kispolgárságot és kurtanemeseket teszi nevetségessé. Cha-
