Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - LÁTÓHATÁR - Mináč, Vladimír: Jozef Miloslav Hurban összegyűjtött perei IV.

Már a megszületése is nehéz volt. Senki sem várta, legalább is nem reménykedve várták. A közeli s távoli szomszédok közül senki sem énekelt áhítozó Rorate coelit — de nem is volt rá okuk. A megszületendő gyermek sommi jót nem ígért, csak problémákat, ki várta volna hát szeretettel?

Kezdetben saját környezetében, később egész Magyarország területén és szélesebb összefüggésekben is kilátástalan volt a gyermek sorsa; széles e világban nem volt egyetlen barátja, csak néhány filantróp érdeklődött iránta.

A szláv nyelvek családjában született. S egy gyerekkel több vagy kevesebb — mi az egy olyan sokgyerekes anyának, mint a Szlávság! Pedig úgy illett volna, hogy köszöntsék, csucsujgassák, elringassák, a szláv nemzetek nagy kórusa altatót énekelhetett volna fölötte. „Szlovák anyanyelvem, milyen szépen zengesz”46 — a gyermeket világra s-egítők szerencsekívánatokat vártak, ajándékokat, s koccintani szerettek volna a bölcső felett: Mnogaja ljeta! Csakhogy valahogyan mindez — elmaradt. Sem a szláv egység hívei, sem az egyes szláv nemzetek nem repestek az örömtől az új nyelv láttán. Sőt, némelyek éppen ellenkezőleg!

S minden azért történt így, mert a szláv egység híveinek, s az egyes szláv nemzeteknek is megvoltak a sajátos érdekeik, saját céljaik, s a célokhoz saját eszközökkel bírtak, egyszóval: saját politikájuk volt. Az eszme vetése mindig evilági talajba, látható és rejtett anyagi erőkkel teljes, valóságos földbe hull. A valósággá váló szó a materia- lizálódás folyamatában elveszíti eszményi tollazatát, eltépi magát mindentől, ami határozatlan, lágy és alázatos: a valóságos talaj durva, s nem egy esetben kegyetlen. Nem történt ez másként a Kollár-féle Szóval, a szláv egység eszméjével sem. Persze, az aranyos máz maradt: egy két idealista továbbra is az eredeti eszméket hirdette. De alattuk, vagy inkább fölöttük feltartóztathatatlanul és egyáltalán nem eszményi módon folyt az élet vad folyama. Ha Közép-Európa nem-szláv népei a szláv egység gondolatát egy új, erős szupernacionalizmus alapjának tartották és féltek tőle, akkor félelmük fölösleges volt. Az eredeti eszmék a különböző mozgalmakban új formát nyertek, az egyes országok történelmi-társadalmi feltételeihez alakultak. Így válnak az orosz szlavofilek elképzelései olyan pravoszláv arcú miliővé, amelyben a cár balkáni kereszteshadjárata szentelődik meg; így lesz Gaj mozgalma, amely eredetileg a horvát nemzetet védi, politikai illírizmussá, részben a szomszéd délszláv népeket támadó nacionalizmussá; így osztódik az indulása idején energikus lengyel mozgalom először töbo ágra, hogy végülis Towianski47 őrült látomásaiba és Czartoryski48 felemás politikájába torkolljon; s végül így fordították csaknem szembe csehszláv igényei a fiatal csen burzsoáziát az egységes szláv mozgalommal.

A szláv örökségen tehát már azt megelőzően megosztoztak, hogy a szlovák nyelv megszületett. Nekünk semmi sem maradt, nekünk senki sem szánt semmit — s mért is szántak volna? Kitagadottak voltunk nemcsak Magyarország keretein belül, de a szlávság tágas termeiben is.

S mindennek elmélete is volt; a teoretikusa — Kollár. Ö találta ki a négy szláv törzs eszméjét, s szerinte volt az a négy törzsűség a boldogító egység állapotába, a szláv mennyországba vezető átmenet és bejárat. S ameddig ez megfelelt eleinknek, tartották is magukat hozzá; mihelyt azonban a nyelv a nemzeti mozgalom fegyverévé és pajzsává emelődött, új elméletekre volt szükségük. Štúr és Húrban egyik napról a másikra elveti a négy törzs elméletét, s újabb, sokkal modernebb és demokratikusabb programot állít fel; eszerint minden törzsnek joga van az önálló kultúrára és politikai képviseletre. Ez az új elmélet nem napolja el — legalább is Húrban szerint nem — a végső célt, az áhított egységet, mert „... a művelt egyesült szlávság gondolata csak a részek mozgása és művelése által valósítható meg.” Ezenkívül pedig Szlovákia, a szlovák mozgalom s a szlovák nyelv különös jelentőséggel bír a szlávság részére. Szlovákia küldetése: összekötni a megosztottat: „Ha olyan szerencsétlenül járnánk”, írja Štúr Pogogyinnak 49 „hogy igazságos harcukat elvesztenénk, s vissza kéne térnünk a csehekhez, abban az esetben a szláv törzsek különválása és elszigetelődése tovább folytatódna és azt semmi többé meg nem állíthatná. S hogy mindez a nyugati, déli és keleti törzsek kölcsönös ellenszenvéhez vezet és majd a szlávok családjában szerencsétlenséget okoz, azt minden szorgos szemlélő látja ...”

Tehát különválunk, hogy azokat, akiktől különváltunk, összefoghassuk. Ez bizony furcsa logika. De az elmélet formai bökkenőjétől eltekintve, éppen a kollári apriori négytörzsű rendszerrel folytatott vitában sikerült a mieinknek a szlávság valóságos