Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - MŰHELY - Finta László: A pillangó és a mályva, Egy éjszaka karácsony után (versek)
FINTA LÁSZLÓ A pillangó és a mályva Az első talán a nefelejcs volt, mezei úton kis szerény virág, a szegfű később az illata miatt, sok émelyítő lóhere a forró nyárban, meg rózsa. Vörös, sárga, fehér, lugasok mélyén, hosszú éjszakákon, holdfényben édes jázmin-bódulat. Hajnalban hajnalkák, friss, üde, kék virágok, meg mályva, s ez már ősz fele járt, de a kertek alján annyi volt a virág, hogy nem lehetett tőlük megpihenni, s rebbent, szállt a sok édes kehelybe a kertek fölött, napos domboldalon — százszorszép szőnyeg-rengeteg felett meg mámorító márvány-szőnyegek felett, még szállt kicsit, s azután már csak mályva, mályva, mályva. Egy éjszaka karácsony után Elalszom, első álmom landol. Ősi rangjában szemlét tart az agy: lágymeleg csendet hóekék tolnak, és száll az álompihe, mindent eltakar. Most megint fúj a szél, de nőnek hosszú gazok, napfényes hárfája csobban a folyónak, és indul számtalan éjféli vonat. Elalszom. A téli tájban visszhangos egy nyűgös kuvasz bátorító szava mint réges-régen felszántott tanyákon, s a fény, ha jól látom, tenyérnyi ablakon, valahogy jobban árad. Elalszom. Egy huncút szomszéd horkol,
