Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - MŰHELY - Karsay Katalin: Védett emlékek, A pók, A megszólaló (versek)
s öklömnyi szemmel virraszt bájos párja. A hajnalcsillag lilán feldereng, talán most fordult meg egyszer a világ, talán utoljára. Elalszom. Égboltnyi varjúkárogásban parányi sziget van — az ágyam. Hajnal — a köztisztaság alkalmazottja álomrongyokkal szinültig megrakodva elillan, ki tudja, merre tart. Itt-ott elárvult fenyő szárad, könnyként tűlevelet pottyant a subára, hangol már a radiátor-orgona s a sok-sok hideg hangszer: beintésre vár a befejezetlen szimfónia. KARSAY KATALIN Védett emlékek A megszólaló (Giotto-kép) füstmeleg galambok surrogása glóriátlan szentek vállán italuk a fegyelmezett folyó — a lassú léptű lovas elindult feszülő hidamról fehér madár csapja testét ferenc nyirkos tenyerébe csőrét nyelvébe vájja — az ég és a tenger között bezárt házak küszöbén kirekedt kiáltás a parton ferenc disszonáns hangjai A pók puhán összegöngyölt lábak csendes ringás a háló peremén lapályra lépett láb süllyedése az első öltésig
