Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FIGYELŐ - (tóth l., gágyor, mészáros l., kulcsár f., szigeti, bodnár): Tollhegyen

lessük. Én azzal kimagyarázkodva, nehogy lekéssem a híradót, ők meg azért, mert számukra ezzel zárul a tévé műsora. Az esti meseműsorok és általában a gyermekműsorok között, számomra is tel- jesen érthetetlenül, alig kap helyet a nép, a népi. Hiánycikk a népmese, a mai gyer­mekkor legvonzóbb olvasmánya. Rengeteg viszont az úgynevezett mai mese. Ezekben a gyakran nagyon silány tartalmú és fan­táziájú történetekben szerepel mindenféle. Nem tudnék lajstromot készíteni, így csak néhány témát említek: unalmas tanmese a rossz, rendetlen gyermeket elhagyó játé­kokról és azok visszatéréséről, a gyermek hirtelen megváltozása Saulnak is becsüle­tére válna. Az absztrakt mesék után már a hároméves gyermek is csak legyint. Kit tud ugyan lázbahozni, amikor a dugóhú­zó és az üvegmosókefe elindul világgá, és meg nem nyugszik addig, míg meg nem leli barátját, a sörösüveg kupakját. Mindez színes nonfiguratív díszletek között zajlik le (tán azért, mert a többgyermekes csa­ládok csak színes tévét vásárolnak?). Ta­gadhatatlan, hogy a mai témájú gyermek- mesék, vagyis kisfilmek között van sok sikerült alkotás is. Kedvencek a Lolka és Bolka, a Frakk, a Kukori és Kotkoda stb. Sajnálatos, hogy a „Rhémus bácsi me­séi” sorozatnak gyermekszereplője úgy pö- szögött (s fertőzött pöszögéséveil), hogy a logopédusok (akik minden szülőt fi­gyelmeztetnek a gügyögés, pöszögés ragá­lyára) is erősen tiltakoztak volna, ha tör­ténetesen végignézik e sorozatot. Ebbe a rokonságba tartozik a selypítő Kacsa Kázmér és egyéb országos nyilvánosság előtt raccsoló, gügyögő mesehősök. A budapesti TV karácsonyi adásában két műsort néztek meg gyermekeim. Egy gyermekfilmet (Mándy Iván: Csutak a mikrofon előtt). Ezt a drágán előállított két­részes filmet az Oj Tükör egyhasábos cikk­ben reklámozta. A történet a rádió gyer­mekszínészeiről szól, klánokról, lepénze- lésről — szóval a piszkos kis felnőtt vi­lágról —, s ráadásul még teljes igazság- osztásra sem kerül sor a történet végén. A másik műsorról ugyannak az újságnak műsorajánlata még azt sem tüntette fel, hogy gyermekeknek szól. Pusztán csak se hús, se hal címet (A Pécsi Körzeti Stúdió műsora) tudtuk előre. Véletlenül nem kapcsoltuk ki a tévét. Szerencsénkre! Ol­csó környezetű, de ízléses, újszerű meg­oldásokban bővelkedő, izgalmas meseimű- sort teremtettek a pécsi színház és balett művészei. Népek mesél (akár ezt a címet is adhatták volna műsoruknak) dalban, táncban, mozgásban elbeszélve. Igazi szín­házi élményt nyújtott a színpadi eszkö­zök együttes hatása. Nem, nem csupán a népmese mellett kardoskodom, hanem a jobb, színvonala­sabb gyermekműsorokért. Olyanokért, me­lyek sem logopédiai hibákkal, sem az öt­letek ürességével, sem dekadenciával nem „jeleskednek”. A népmesét „csak” mint kincset hiányolom. Hiányolják a gyerekek is. Három héttel karácsony után Csutakot már el is felej­tették, de emlékeztek a pécsi mesékre, s felidézték játékaik közben a látott moz­dulatokat, tánclépéseket. Ha érzésem nem csal, a karácsonyi for­dulóban a népmese győzött, fölényesen, kiütéssel. (gágyorj Charlie és a medve Az Aranyláz kezdő képsorában Charlie a hófödte Alaszka fagyos földjén bandukol — és nyomában egy hatalmas medve lé­peget ... Az Aranyláz talán Chaplin leg­jobb alkotása, hisz a groteszk mögött több rétegű szimbolika, értelem, kontextus hú­zódik meg. Az első képekben vázolt hely­zet két szempontból is elgondolkoztató. Először is azért, mert Charlin ebbe a rövidke jelenetbe szinte egész művészeté­nek a lényegét, újszerűségét belesűrítette. Mikorra a nézők ereiben meghűl a vér a fenti vészjósló helyzet láttán, a medve nyugodtan elfordul és bebújik egy bar­langba. A dermedtséget a felszabadult ne­vetés válthatja föl. Ez Chaplin egyik leg­nagyobb művészi felfedezése: a sírás és a nevetés között váltakozó hangnem. A medve-jelenet másik vonatkozását a jel- képiség adja. A jelképiség Chaplin művé­szetének sokrétűségét bizonyítja; azt is mondhatnánk, hogy Chaplin gagjeinek in­tellektuális fullánkjai is vannak. Stanis- law Dygat például így próbálta megfejte­ni az elemzett jelenet filozófiai értelmét: mindnyájunk sarkában egy medve lépe­get: valamilyen esemény, veszély, valami fontos dolog, amiről nem tudunk. A csa­vargó Charlie valóban a körülményektől

Next

/
Thumbnails
Contents