Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Vaszilyij Suksin: Harmadik kakasszóra

Vaszilij Suksin: Harmadik kakasszóra

Suksin elbeszéléseiben az élet egyszerű csodái öltenek testet és teljesednek ki. Tehát nem földöntúli, hanem emberi csodák: az egyszerű emberek hétköznapjainak észrevétlenül és rejtve maradó, apró titkai, mosolyognivaló esendőségei és csupán sejthető rejtelmei, melyek jelentőségét nem életformáló nagyságuk adja, hanem az a tény, hogy egy ember lelkében, bár talán csak egy pillanatra minden teret betöltően fontosak voltak. Suksin n melankólikus lelki fájdalom és sajgó kétségek húrjain játszik mesterien. Balladai komolyság, könnyes, bölcs humor és játékos groteszkség egyaránt jellemzik írásait. A hangvételét meg korszerű s eredeti nyelvezet. Hősei hétköznapiságukban és egyszerűségükben is különösek, érdekesek. S ez Suksin érdeme, mert azzal lettek érdekesek, hogy meglátta őket és egyénisége varázsával mélyértelmüvé és gazdaggá tette történeteiket.

Egyik elbeszélésének hőse Monya Kva- szov, a szovhoz sofőrje perpétum mobilét akar készíteni; furcsa szerkezetet fabrikál, mely természetesen nem működik. A traktoros azonban nem csügged, álmodozik, tervez, izzad és csalódik míg végül a gazdaság mérnöke meggyőzi őt, hogy lehetetlent akar. Monya végül belátja, hogy minden hiába, minden múlandó, semmi sem örökéletű, csak az élet, a nap „örök”. Bronyka Pupkov, a paraszt-bajkeverő, nagy vadász és vodkaivó, furcsa hangulatainak örök meséje Hitler elleni „merénylete”, melynek során lövésével elvétette a führert. Szergej Duhanyin, a sofőr, a városban járva, maga sem tudja, miért, méregdrága ünneplőosizmát vásárol a feleségének, de az öregedő asszony megvastagodott lábikrájára nem húzhatja föl a divatos szűkszárú ünneplő csizmát. Szjomka Rísz, az iszákos, de mesteri tudású asztalos elhanyagolt, gyönyörű fehér templomot fedez fel a környékükön, meg akarja menteni, utána jár, hivatalokban kilincsel a városban, míg megtudja, hogy a templom késői munka, nem műemlék, jefim Pjanih kolhozelnöknek éppen az ülőrészében maradt egy világháborús aknaszilánk, húsz év után megmozdul benne, „ki akar bújni a piszok”, operálni kellene Jefimot, de nem mer a kórházba menni, szégyell elmenni, mert a területi kórházban csupa orvosnő dolgozik. A kamasz Kosztya Hadokov felelősségre akarja vonni húga törvénytelenül születő gyermekének ismeretlen apját, de egy vadidegen családba ront be fenyegetően és tévedésével tragikomikus helyzetet teremt.

Nincs semmi erőltetettség, csináltság vagy hatáskeresés ezekben a történetekben, egyszerűségükben végtelenül őszinték és ezért tartalmasak, sokat mondanak el az emberről. Suksin a látszólag jelentéktelen, mindennapi, sőt sokszor éppenséggel ésszerűtlen jelenségek mélyén keresi az egyszerű emberi élet értelmét és lényegét, szépségét vagy árnyoldalait. Sosem a hogyanra akar választ kapni, hanem mindig a miértre. Leírás helyett felfed, megmutat ,a hétköznapi élet apró' csalódásai vagy hiábavaló akarásai mögött az emberi indítékok és a világ-adta lehetőségek szövevényének a törvényszerűségeit elemzi. Valójában az ember helyét a világban és viszonyát önmagához, a múltjához és emlékeihez, a környezetéhez való viszonyulását határozza meg. Nézzük az Ősszel című novellát! Filipp Tyurin, a révész lakodalmasokat szállít át kompján a folyón, s a násznépről eszébe jut az ő házassága: nem vehette el a lányt, Marja Jermilovát, akit szeretett, mert az temp-