Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - KRITIKA - Mészáros László: Ordódy Katalin: Kiküldetés

nemrég jelent meg harmadik kiadásban Szabó Magda A szemlélők című regénye. A fajsúlybeli különbség nagy. Szabó Magda két alak (Anna és Albert) rajzával többet elmondott ,az „ott és itt” problémáiról, mint Ordódy az egész Kiküldetésben. Szabó regényében még az epizódfigurák is olyan tömörek és plasztikusak, hogy jobban ismerősünkké válnak, mint például Bálint. A szemlélők egészének bonyolultsága, sokszínűsége és mélysége pedig nem találna korrelátumot Ordódy regényében.

A Kiküldetés filmszerűsége és félresike- rültsége a Lidércjény című új szlovák filmet is felidézi. Miroslav Horňák filmjében hasonlóan két alapvető kérdés marad válasz nélkül: miért hagyta el Katarína Hro- nová a hazáját és miért tért Kathy Horn vissza? A Lidércjény szájbarágó módszereit, a politikai-szociális összefüggések el- nagyolását még akkor is nehezen tudjuk elfogadni, ha belátjuk, hogy politikai krimiről van szó. A Kiküldetés fogyatékosságaira is nehezen találnánk mentséget.

5. Minden művészeti ágnak, mint rendszernek külső és belső funkciói vannak. Belső funkciói az ágazat saját fejlődésit segítik elő, külső funkciói pedig társadalmi kötődését, hasznosságát biztosítják és verifikálják. Minden konkrét mű vagy az egyik vagy a másik szférában teremt, hoz eredetit, új értéket. Természetesen sokkal kevesebb az olyan művek száma, amelyek az ágazat fejlődését lendítik előre. A legtöbb konkrét regény például neutrális a már elért regénytechnikai (elméleti) vívmányokkal szemben. Rossz viszont az a mű, atoelyik sem az egyik, sem a másik területen nem hoz új értékeiket.

Az előzőeket összevetve Ordódy Katalin Kiküldetése talán csak a tematikai újdonság terén jelent időleges értéket irodalmunkban. Az írónak nem sikerült megvalósítania kitűzött céljait. A pozitív eszmei mondanivaló nem nyert művészi igazolást a regény egészében. A regény főbb buktatóinak az elégtelen jellemábrázolást, az átgondolatlan szerkezetet 's az intellektuális töltet hiányát tarthatjuk.

A regény utolsó jelenetében Judit így meditál: „Megint kezdődik valami. Egy új szakasza az életnek. Vagy csak folytatódik a szép és szomorú közjáték után?”. Reméljük, hogy Ordódy Katalin írói pályáján, életművében is csak „szomorú közjáték” marad majd a Kiküldetés. (Madách, 1977)

Koloman Sokol: Monoritmus — 1940