Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - KRITIKA - Mészáros László: Ordódy Katalin: Kiküldetés

miért nem maradt kint Judit? Ez a döntési helyzet igy ia reigény kulcshelyzetévé válik, ezen áll vagy bukik a történet hitele. Ordódy azonban nem egy vagy több ilyen kulcshelyzetet tárt elénk, hanem olyan röpke epizódokat, amelyek csak halványan szolgálják az elemzett döntési folyamat kikristályosodását (Anyu és Va- szilij, valamint a túlságosan is felszínes nyugati „kalandok”).

Szorosan kapcsolódik ehhez a hibához a regény néhány további buktatója. Judit kutató, Bálint művész, kapcsolatuk tehát nemcsak egy férfi és egy nő viszonya, hanem két entellektüel viszonya is. Tárgy és tartalom szempontjából tehát a Kiküldetésnek nemcsak szerelmes regénynek kell lennie hanem intellektuális vagy művészi regénynek is. Erről azonban szó sincs. Judit munkájának gondolati-elméleti vonatkozásairól semmit sem tudunk meg és Bálinttól is csak néhány közhelyre telik a művészettől kapcsolatban. Judit „védőbeszéde” a szocializmus érdekében utitársaival szemben bizony eléggé gyenge színvonalon mozog. Nem csoda: a jellemek lélektani megalapozatlanságához logikusan társul a lapos filozófia.

Ordódy lélekkutató regényeiben mindig az asszony a főhős. Félix, Józsi és Dénes csak Gigi és Luci prizmáján keresztül jelenik meg. így van ez Judit és Bálint viszonyában is. A Kiküldetés tehát Judit lélektani hitelén áll vagy bukik. Sajnos, Ju- ditot nehezen tudjuk Gigi és Luci mellé sorolni. Judit nem önálló lény, inkább csak változat az előző kettőre. Mindez azt bizonyítja, hogy Ordódy nem gondolta át eléggé alaposan új asszony-modelljének integritását és az előzőekhez való viszonyát. Ez persze felvillantja azt a kérdést is, hogy vajon tudatosan készíti-e Ordódy asszony-modelljeit, vagy pedig csak bevált módszereit alkalmazza egy másodkézből kapott történetre. A buktató lényege valahol ott van, hogy Ordódy neon konfliktusokat állított hősnője elé, hanem megszabott utakat. Nem hagyta őt élni, előre megkötötte a kezét, elrendelte a sorsát. Elhisszük: féltette őt. De ezzel egy másik asszonyt csalt meg: a múzsát. Ezért vált egy hétköznapi történet szürke regénnyé. Pedig a történet magvában van lehetőség. Ha például hősnőnk legalább egy nappal, egy héttel túllépte volna a kinttartózkodás határidejét, ezzel időzavarba, konfliktusba kerülve sokkal hitelesebb lett volna megtérése is. így szó sincs tékozló lányról. Pedig még a befejezéssel

is lehetett volna javítani a regényen: képzeljük csak el, hogy barátnője üzenete így hangzik: „A megtért ostoba libát üdvözli Ilona”. De Ordódy Katalin csak egy fiziológiai indítékú hányingert engedélyezett, adagolt hősnőjének a világ rosszából. A steril környezetben aztán Judit is légiesen könnyű papírfigurává vált. Kár, mert szerettük volna Gigi és Luci mellé őt is ismerősünkké, barátnőnkké fogadni.

A tartalom és a forma dialektikája kö- nyörteilen: a „bevált módszer” most nem vált be. A tudatáraimlásos, filmszerű szerkesztésmód adta teret Ordódy Katalin a Kiküldetésben nem tudta tartalommal, élettel és gondolatokkal kitölteni. Az idegen én-formája után A keskenyebb út ob- jektivizált emlékképei előrelépésnek hatottak, mert adekvátul szolgálták hét év eseményeinek letisztult logikával történő felidézését. Luci már időben és atitüdben távol állt bizonyos eseményektől. Judit története azonban a bázeli állomáson kezdődik, amikor egy egész életet meghatározó döntés után elindul hazafelé. Az emlékezés mechanizmusa és logikája szükségszerűen más egy ilyen helyzetben. Minden bizonnyal zaklatottabb; a téridőben közeli és távoli események indukciója határozza meg. Vagyis a túlságosan közeli eseményt egy minél távolabbi emlék felidézésével próbáljuk ellensúlyozni, elnyomni, de az természetesen sűrűn visz- sza-visszatér. Az emléksíkok felelevenedése olyan gyors, hogy zavarják egymást. A Kiküldetés ben azonban csak a harmadik részben jelennek meg a bázeli események és addig szinte rendszeresen váltakoznak a pozsonyi és a gyermekokri emlékek. Az emlékezést kiváltó, beindító dolgok pedig szinte mindig csak tárgyak (színházjegy, kesztyű, óra, könyv, nyaklánc stb.) s elvétve egy-egy zeneszám. A valóságban azonban a tárgyakon kívül ízek, szagok, mozdulatok, gondolatok stb. is vannak, és ezek információs képével van teli az emlékezet. így járult hozzá a tudatáramlá- sos szerkesztésmód nem alkotó módon való felhasználása ahhoz, hogy egy integráns regény helyett egy hosszúra nyújtott, felhígított elbeszélés keletkezett.

4. A tárgykörnek magyar vonatkozásban eléggé gazdag irodalma és filmművészeti feldolgozása van. Nézetünk szerint azonban a Kiküldetés nehezen állná meg helyét egy alaposabb összehasonlító elemzésben. A viszonyrendszer érzékeltetése érdekében azért érdemes megkockáztatni néhány észrevételt. A Madách Kiadónál