Irodalmi Szemle, 1978
1978/3 - KRITIKA - Mészáros László: Ordódy Katalin: Kiküldetés
Mészáros László ORDODY KATALIN: KIKÜLDETÉS 1. Ordódy Katalin regényírói munkásságában Az idegen nyitott új fejezetet. Korábbi regényeinek nemzedéki, családi és termelési tematikájával szemben ebben a művében egy asszonyi lélek fejlődéstörténetét rajzolta meg. További regényeiben aztán mintha csak Az idegenben felvázolt asszony-modellt variálná tovább, a tudat- áramlásos, filmszerű szerkesztésmód felhasználásával. Művei: jelentések a női lé- lekről. Az öntudatra ébredő Gigi után így születik meg a közösségi tudatra ébredő Luci, A keskenyebb út hősnője. Juditnak, a Kiküldetés hősének történetében aztán az egész szülőföldhöz, a hazához való viszony problémáját villantja fel az író. 2. A Kiküldetés meséje egyszerű. Melek Judit kisasszony, kutató, a természettudományok kisdoktora elindul hazafelé Bázelből, három plusz tíz napos ottlét után. Egy napra megáll Innsbruckban egy kolléganőjénél, néhány órát sétál Becsben, és aztán megérkezik pozsonyi lakására. A regény reális idejét Judit emlékképei töltik ki, melyekben a gyermekkori mozzanatok mellett Bálinthoz fűződő szerelmének a története dominál. Bálint, az energikus és tehetséges fiatal keramikus ambíciókat ültetett a jellegtelen, Kis gyógyszerészlányba; embert és asszonyt faragott belőle. Hatvannyolcban az ország elhagyására készülnek, de Juditot az utolsó percekben itthon marasztalja beteg édesanyja. Judit számára nem marad más, mint a feledést hozó munka. Hat évre rá egy kutatóintézet tehetséges és távlatokkal rendelkező munkatársa válik belőle. Ekkor adódik a nagy lehetőség: gyógyszerészkongresszusra utazhat abba a városba, ahol Bálint él. Azzal az elhatározással indul el, hogy kint marad. Hamar kijózanodik azonban a viszontlátás bódulatából és nem tud megmaradni otthoni elhatározásánál. „Olyan voltál, mint a viasz, de megkeményedtél”, mondja neki Bálint az utolsó napon. Judit pedig így válaszol: „te kezdtél formálni, de nem a te kemencédben égettek ki”. Bár a búcsú percei után Juditot fizikailag is a rosszullét környékezi, egy pillanatra sem kételkedik végleges döntésének helyességében. Egy asszony időben hazatér a kiküldetésről. Lakásában barátnője üzenete várja: „A megtért ítékozló lányt üdvözli Ilona”. 3. Már ebből is sejteni a regény egészének, valamint tartalmi és formai szférájának néhány problémáját és összetevőjét. Ordódy Katalin olyan elkötelezett regényt szándékozott írni, amelynek témája epikánk egyik elhanyagolt tárgykörét gazdagítaná. Tudomásom szerint Egri Viktor Befejezetlen levelek című novellája óta [Eszter, Bella és a többiek, 1971) senki sem jelentkezett nálunk hasonló tárgyú alkotással. A regény eszmei mondanivalójának megfogalmazásakor pedig a szocialista társadalomhoz és a szülőföldhöz való hűség, a hazaszeretet és a hivatástudat fogalmakkal operálhatnánk. Az író ábrázoló módszerét pedig az emlékező logika és a filmszerű szerkesztésmód kulcsszavakkal jellemezhetnénk. Általában véve tehát Ordódy Katalin bizonyára tematikai újítást szándékozott végrehajtani irodalmunkban, bevált módszerekkel, egy örök, tehát szüntelenül időszerű, de kényes és nehéz tárgykörben. Nézzük, milyen eredményeket vehetünk számba! Tulajdonképpen a regény szerkezeti hibáival kell kezdenünk, mert ezek már az első lapok elolvasása után túlságosan szembeszökők. A történet Judit hazaindu- lásával kezdődik, amikor már döntött arról, hogy nem marad kint. Döntése olyan határozott, hogy az út további perceiben egy pillanatra sem inog meg, egy pillanatra sem kételkedik. Ezzel természetesen a bizonytalanság feszültségteremtő összetevőjét ki kell iktatnunk a regényből. Az olvasó érdeklődése logikusan arra a döntési helyzetre hangolódik át, hogy
