Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - FÓRUM - Tomis, Karol: A szlovákiai magyar irodalomtudomány 1948 februárjától napjainkig

a felszabadulásig; Győry költészetére összpontosítva érdeklődését. A költő mozgalmas életének eseményei osak oly mértékben érdeklik, amennyiben közvetlen hatással voltak költészetére, eszmei és művészi fejlődésére. Elemzései során ugyan nem korlátozza figyelmét versek eszmei és tematikai alkotóelemeire, a könyv jellege azonban mégis megkívánná Győry költői stílusának részletesebb és rendszeresebb tanulmányozását.

Párkány Antal monográfiája, a Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben (Bratislava, 1975) szintén úttörő jellegű munka. A szerző fölkutatta Sas tudományos munkásságának kezdeteit az első világháború előtti budapesti szakfolyóiratokban és első marxista jellegű történelmi tanulmányait a bécsi emigrációs időkből. Részletes képet nyújt Sas felszabadulás előtti és utáni alkotókorszakáról, sokoldalú tudományos, pedagógiai, kritikai, publicisztikai és egyéb tevékenységéről. Párkány könyvének értékét Sas Andor szakszerű perszonális bibliográfiája növeli.

Kováts Miklós Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában. 1918—1938 (Bratislava 1974) című könyvének megjelenéséig a két háború közti időszak kultúrájának egyik legkevésbé ismert területe a színházi kultúra és drámairodalom volt. Turczel és Csanda kultúrtörténeti, illetve irodalomtörténeti monográfiájukban csak futólag érintették e témát. Komplex és átfogó képet először Kováts monográfiája ad róla. Egyúttal feltárja a színjászás és drámairodalom közötti dialektikus összefüggéseket

Kováts könyve alapos anyagismeretre és széleskörű tájékozottságra vall. Jártas a magyar, cseh és szlovák szakirodalomban is. Az összes eddig említett könyvek szerzői közül egyedül ő juttatja érvényre munkájában az összehasonlító irodalomkutatás elveit.

Az első köztársaság kisebbségi magyar irodalmáról tehát a helyi irodalomtörténetírás már kialakított egy átfogó képet, ha nem is véglegeset, de relatívat, és a részletek feltárására törő monográfiák is jelennek meg már ebből az időszakból. Az 1938— 1945 közti évek, és főleg a csehszlovákiai magyar irodalom szocialista korszaka azonban még nincsen feldolgozva. Az első szerény eredmények: Csanda rövid és vázlata: A szlovákiai magyar irodalom fejlődése az ötvenes évektől napjainkig, Szeberényi már idézett tanulmánya az irodalomkritika negyed évszázadáról és Mészáros László kísérlete a drámairodalom harmincéves termésének áttekintésére.24 Az egyes irodalmi műfajok rendszeres, mélyreható és átfogó tanulmányozása a legjelentősebb írói életművek elemzése és értékelése még várat magára.

Folytatódik a két háború közötti időszak irodalmának további feldolgozása is. Ebből a tárgykörből az utóbbi években több újabb tanulmány, megemlékezés, előszó jelent meg, például Turczeil bevezető tanulmánya a két háború közötti szociális prózából készült válogatásban25, Csandáé a Magyar Nap publicisztikai cikkeiből összeállított almanachban25, Dubáé Fábry Zoltán születésének 75. évfordulója alkalmából megjelent szöveggyűjteményben27.

A szlovákiai magyar irodalomtörténetírás az 1918 előtti magyar irodalomból olyan eddig még fel nem derített vagy nem tisztázott adatok, tények, összefüggések tanulmányozására összpontosítja erejét, amelyek a mai Szlovákia területéről származó, vagy egy ideig itt élő írókra és munkásságukra vonatkoznak. Ezek közé tartoznak Csanda tanulmányai Komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben2a 4s Tinódi Sebestyén Kassán79, továbbá Turczel tanulmányai Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében és életművében és Az igényesség és korszerűség példája?0

Más típust képviselnek azok a tanulmányok, amelyek a nagy magyar írók művének hatását vizsgálják a csehszlovákiai magyarság tudatára. Ilyenek Turczel tanulmányai Petőfi visszhangjáról a csehszlovákiai magyarság körében31. Az ifjú nemzedék tagjai is kezdenek bekapcsolódni az irodalomtörténeti kutatásba, mint Zalabai Zsigmond32, Varga Erzsébet33 és Tóth István34.

Összefoglalva az eddig mondottakat a szlovákiai magyar irodalomtudomány mai helyzetét és problémáit következőképen lehet jellemezni. Fő kutatási területe a csehszlovákiai magyar irodalom, és itt érte el a leglényegesebb eredményeket. Ennek ellenére még mindig csak az irodalomtörténeti anyag gyűjtése, osztályozása, értékelése, tehát elsődleges feldolgozása szakaszában van. Munkamódszerét az irodalomhoz és az irodalmi élethez való szociológiai hozzáálás jellemzi. Figyelmét a társadalom és irodalom kölcsönös kapcsolatára összpontosítja, kölcsönhatásukat azonban nem mindig tárja fel teljes összetettségében, gazdagságában. A műelemzések elsősorban a művek eszmei és tematikai összetevőire támaszkodnak, stílusuk és formájuk nem rendszeres analízis