Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Magyarországi kritikák Fábry Zoltánról 1945 előtt

ütközéseit is a bírált könyvben lépten-nyomon tapasztalható rappista tülzások (például jelentős magyarországi írók — Kassák, Kosztolányi, Karinthy stb. — igazságtalan bírálata) miatt. Az a megdöbbentő, hogy az antifasisztának tekinthető Nyugat cikkírója nem vesz tudomást arról az Európát és a világot fenyegető veszedelemről, mely Gereb- lyés helyes megállapítása szerint Fábry könyvének „fő problematikája”. Az esztétizmus pózában állva nem látja, nem érzi azt az erkölcsi erőt, amely a Korparancs szerzőjének tollát mozgatja; szenvedélyes magatartásán csak gúnyolódni tud: „Ez aztán a szigorú könyv... Sokan kikapnak, majd mindenki kikap, aki él... A könyv vitairat, egy kicsit fáradt, egy kicsit elkopott, egy kicsit már tegnapi attitűdökkel”. (A sikerületlen recenzió polgári ellenpéldájaként egy olyan írást hozhatunk fel, amely a Nyugatnál kevésbé progresszív Erdélyi Helikon 1935. évi 3. számában jelent meg. A cikk szerzője Szenczei László, a művel szemben tanúsított tartózkodása és szkepszise ellenére kiemeli, hogy Fábrynál „a politikum nyilvánvalóan erkölcsi megnyilvánulás... Korparancsa szenvedélyes moralista írás..., kétségbeesett markolása az erkölcsnak, a jobbnak, a szociálisiabbnak...”).

A másik Fábry-könyvről /Fegyver s vitéz ellen] megjelent három magyarországi recenzió közül kettő terjedelmileg teljesen jelentéktelen, de azért ezeknek is van érdekes vonatkozásuk.

Az Újság című polgári liberális napilap a könyvről hangsúlyozottan pozitív véleményt mond. Az írók és Könyvek című rovatban névtelenül közölt minirecenzió a Fábry-könyv címéből indul ki, amely tudatos ellentétben van a „fegyvert s vitézt éneklő” művek nagy, de fokozatosan háborús uszítássá is torzuló tradíciójával: „Fábry Zoltán ama kevesek közé tartozik, akik szembeszegülnek e szabállyal. Minden szavával, minden cselekedetével a fegyver s vitéz-ideológia ellen agitál, kétségbesett daccal szilajon, izzó meggyőződéssel.,.. Tanulmánykötetében kétségbeesve pécézi ki és kommentálja azokat a kórtüneteket, az egyre jobban terjedő kultúrellenes ideológiák különböző változatait, melyek a háborút siettetik... Könyvében sok mindenről van szó. Politikusokról és költőkről, közéleti férfiakról és elárult tömegekről, de a vezérszólam mindig ugyanaz, a kultúra tündöklésének és nyomorúságának elsiratása. Patétikus és fontos olvasmány. Bár figyelmeztetné azokat, akiket a figyelmeztető jelek még nem győztek meg arról, hogy a kultúra veszélyben forog”. (Ojság, 1937. X. 10.)

A másik minirecenzió 1937. XII. 19-én a Magyarság című napilapban jelent meg, amely akkor ugyan még nem volt a nyilasok orgánuma, de ideológiai színképét a nacionalizmus is befolyásolta. A lap névtelen recenzense szintén a híres époszi kezdősornak és a Fábry-könyv címének ellentétét (használja fel gondolatmenete alapjául, de az, amit ezzel kapcsolatban mond: szellemtelen és zavaros rabulisztika. A konfúzus ás mellébeszélő cikkecske azzal a célzatosan sanda kijelentéssel fejeződik be, hogy „A könyv Moravska Ostravában jelent meg a Magyar Nap című kétségtelenül cseh pénzen tartott vállalat kiadásában”. Érdekes, hogy Fábry a támadó cikkről és hamis beállításáról gyorsan tudomást szerzett. A Remenyik Zsigmondhoz 1938. I. 3-án írt levelében gúnyosan jegyzi meg, hogy „A Magyarságnak nincs más argumentuma a könyv ellen, minthogy a csehek júdáspénzén íródott”.

Egy másik, Remenyikhez 1937. X. 13-án írt levelében olyan meglepő sorok vannak, amelyekben keserűen panaszkodik a visszhangtalanságról, és a szolidáris és értő kritika után áhítozik („A harcos... Fábry Zoltán most... kézszorítást, szolidaritást-gesz- tust, hangot, tükrözést koldul, hogy látva lássák... Mi itt az önzsírunkba fulladunk, ha nincs, aki megvált minket. Nekünk itt segítség kell... Kérjük, hogy nekünk is, a mi hangunknak is biztosítsanak levegőt... Barátaim: segítség. Nem én kérem, de a szlovenszkói lélek, melynek regressziót törő valóságát nem lehet és nem szabad bagatellizálni”) Úgy látszik, hogy a levél címzettjét, Remenyik Zsigmondot ezek a sorok késztették kritikájának megírására, mely aztán a Szép Szó 1938. évfolyamának 6. számában jelent meg, és — Gereblyés tárgyalt méltatása mellett — a legjelentősebb magyarországi Fábry-visszhangnak számít.

„Fábry nem tág érdeklődési körű író — írja Remenyik —, de összhangot tud teremteni a zavart és gonosz világ céltudatos rendetlenségében, s utálatát démonivá tudja felnagyítani, olyannyira, hogy az már szinte félelmetes... A gonosz, ami ellen ír'ji készségét harcba szólítja, tehát a fasizmus, jelentőségében megnől, formájában földön