Irodalmi Szemle, 1978

1978/3 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Magyarországi kritikák Fábry Zoltánról 1945 előtt

túli alakzatot nyer, hogy méltó legyen az író túlméretezett és egy kor jobbjainak teljes életét kitöltő gyűlöletéhez.” Remenyik fogalmazásából az tűnik ki, és ezt további direkt kijelentései egyértelművé teszik, hogy ő maga a fasizmust nem tekinti démoninak és démoni gyűlöletre méltónak, hanem olyan „erőlködésnek... és törpék színházának”, mely inkább lenézésre és megvetésre méltó. 1938-ban, a hitleri fasizmus ijesztő előretörése idején meglehetősen szokatlanul hat ez a túl higgadt, sztoikus állásfoglalás, annál inkább, mert Remenyik jól látja, hogy „a fasizmus mérges bürünedveit a társadalom, a politika, a művészet és a gazdasági berendezkedés minden részletterületén totálisan érezhetjük”. A különösen, de nem ellenszenvesen ható egyéni állásfoglalás nem akadályozza meg őt abban, hogy Fábryinak félelemmel is telített lángoló gyűlöletéről helyes- lően írjon: „Kitűnő szemmel, ahová csak tekint, a legjelentéktelenebbnek tűnő részleteken is felfedezi a bomlás és bomlasztás csíráit — állapítja meg. — Így válik jelentőségteljessé, egy élet alapvető élményévé szemében a pusztulás és pusztítás, és mint annak jogos reakciója, a védekezés, a felhívás a pusztító gonosz ős intézményesített rendje ellen. Egy gyermek hite és egy regényíró fantáziája méretezi következésképpen azután démonivá a megnyilvánulásoikat, hasznosan és természetszerűleg, hisz hogy egy Irásmű túllépje bővítésre és tágulásra rendeltetet határait, kell hogy kombattánsan meggyőző, tényeinek csoportosításában a jó irányban részrehajló és erkölcsi premisz- száiban konokul Is engesztelhetetlen legyen”.

Az ismertetett öt recenzión kívül még egy írás jelent meg Fábryról a két világháború közötti magyarországi sajtóban, de az nem a könyveinek, hanem egy cikkének a nyomán keletkezett.

Az a folyóirat, az 1929—30 között egzisztáló Kortárs, mely a pamflet jellegű cikket közölte, polgári baloldali beállítottságú volt, és többek között József Attila, Radnóti Miklós, Forgách Antal, Háy Gyula és Lakatos Pál Péter is írtak bele. A folyóirat az ifjú nemzedék orgánumának tekintette magát, és többször kirohanást intézett a Nyugit, illetve a vele azonosított „vének diktatúrája” ellen. Politikai és nemzetközi viszonylatban a nyugati polgári demokráciákat és az akkori divatos, s főleg Coudenhove-rKalergí nevével jelzett Páneuröpa mozgalmat tekintette eszményének. Páneurópa hangsúlyozott népszerűsítésével találkozunk abban a cikkben is, amely Balogh Edgárnak a lapban megjelent írásával polemizált. Érdekes véletlen, hogy a Fábry-ellenes cikk ugyanabban a számban (1930/7.) jelent meg, mint Baloghnak a közép-európai konföderációt eszményítő írása lA magyarság új hivatása).

Ami most már az F. Péter Pál neve alatt hozott Fábry-ellenes cikket illeti, ennek már a címe — A Fábry-fiú esete Panait Istratival — jelzi, hogy szarkasztikus h^nS'i közleményről, pamfletról van szó. Ilyen jellegű cikkeket a lap többször is közölt, pedig első számának vezércikkében azt hirdette, hogy „A szeretet és jóság szavával akar a gyűlölködés és indulatosság őserdejében utat vágni”. Fábryt a hosszú és a szarkazmusában végig nem enyhülő cikk csak ,,Fábry-fiú”-kéntj „Fábry-gyerek"-ként emlegeti, és először azokat a rappista túlzásokat veti a szemére, melyek a magyarországi irodalomról és írókról írt cikkeiben találhatók. A támadás és gúny éle aztán azon cikke ellen irányul, melyben a román származású francia írót, Panait Istratit a La. Rugsie nue (A meztelen Oroszország) című könyvéért marasztalja el. Az inkriminált Fábry- cikk (A Panait Istrati eset. Korunk, 1930. évf. 6. sz. 469. o.] tartalmából, Fábry konkrét állításaiból jóformán semmit sem ismerünk meg. A Kortárs cikke kimerül Panait Istratinak és könyvének védelmében, és az ismételten gúnyosan aposztrofált Fábryról csak általánosságokat mond.

Fábry levelezésében ez a támadó cikk is szóba kerül. Gergely Sándor — aki 1930. VIII. 30-án keltezett levelében hírt adott róla Fábrynak — a Kortársat zuglapnak nevezte („Hallom, hogy itt egy kis zuglapban megjelent magáról egy cikk... A lap címe: Kortárs — meg fogom a jövő héten küldeni”.) Méltányoljuk Gergely fölháborodását, de azért a minősítésével nem értünk egyet. A József Attila és Radnóti haladó verséit is közlő színvonalas Kortárs, polgári korlátai ellenére, határozottan szembenállt az ellen- forradalmi Horthy-rendszerrel, és politikai profilja sokkal progresszívebto volt, mint a Fábry könyvéről pozitív véleményt közlő Újságé. Ugyanazzal az esettel állunk itt szemben, mint a Nyugatnál, melynek a recenzióját el kellett ítélntinik, de az már helytelen lenne, ha csak ennek a recenziónak az alapján értékelnénk az egész folyóiratot.