Irodalmi Szemle, 1978
1978/3 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Magyarországi kritikák Fábry Zoltánról 1945 előtt
IEILCcD MimT MAGYARORSZÁGI KRITIKÁK FÁBRY ZOLTÁNRÓL 1945 ELŐTT A két világháború közötti magyarországi sajtóban Fábry nevével ritkán találkozunk. Öt-hat Fábry-cikk az illegális kommunista párt irodalmi folyóirataiban: a 100 %-ban és a Gondolat-ban jelent meg, az 1945 előtt kiadott két Fábry-könyvről (Korparancs, 1934; Fegyver s vitéz ellen, 1937) pedig öt recenzió látott napvilágot. Az alábbiakban ezekkel a recenziókkal foglalkozom, valamint egy olyan polemikus írással, melyet Fábry ellen egy kevéssé ismert folyóirat, az 1929—30-ban megjelenő' Kortárs közölt. A recenziók közül az a legjelentősebb, melyet a Korparancs-ról Gereblyés László (Vidéky László álnéven) a Gondolat 1935. évi 2. számában tett közzé. A kommunista Gereblyés — a méltatott kötet vallomás-jellegű részeire is támaszkodva — találó jellemzést ad Fábry adddigi világnézeti és írói fejlődéséről, melynek első lépcsőjét, kibon- takozási stádiumát a ľ art pour ľ art-tal azonosuló esztétizmus jelentette; ezt követte aztán az expresszionista ihletésű és a „romantika ködébe vesző" emberirodalom, melynek „színjátszó ábrándjaival” leszámolva jutott el Fábry a „marxista bírálatig" és a „változz és változtass” elvének hirdetéséig. „Mennyi sok keserű kiábrándulásnak kellett bekövetkeznie — Írja Gereblyés —, hogy a humanista esztétikus hajlamú Fábry le tudott számolni színjátszó ábrándjaival, hogy viszonylag hamarosan fölismerje az Emberfenség megcsúfoltasását korunk társadalmi viszonyai között. Valóban, Fábry már jó néhány évvel ezelőtt eljutott a legátfogóbb világszemlélethez, ahová előbb vagy utóbb mindazok eltolódnak, akik nem siketek a kor szavára, a szegénység lefojtott hangjaira, akiknek van szemök a szétburjánzó igazságtalanságok, a mélyülő változások, s a növekvő társadalmi visszásságok látására”. Gereblyés jó szemmel látja meg azt is, ami majd a későbbi fábryi önjellemzésekben és a mai értékelésekben kap nagy hangsúlyt: Fábry összetett írói alkatában a publicistának, annál pedig az antifasiszta elkötelezettségnek van domináns szerepe. „Az írások sorrendjéből és jellegéből kiviláglik — írja —, miképpen változott át Fábry fokozatosan, a mindennap szükségleteinek megfelelően, a küzdelem aktuális haszna szerint csaknem teljesen publicistává. Azt találjuk meg ezekben az írásaiban, amit publicistáinknál anyira nélkülözünk: a széles perspektívát, a meggyőződéstől hevülő sziníe lírai indulat-elemet, s főképp azt az aktív humanista szellemet, ... amely oly tiszta és rokonszenves jelleget ad írói egyéniségének. Talán megemlíteni is felesleges, hogy cikkeinek jő problematikája a Hitler-fasizmus. Az él jobbára ellene irányul. Hiszen a horogkeresztes barbárság valóban döntően hat csaknem egész Európa mai valóságára. Mindegyre állásfoglalásra késztet. És Fábry nem kerülget, de nyíltan ítél”. Gereblyés lelkes és azonosuló méltatásával éles ellentétben van az a recenzió, amely a Korparancsról a Nyugatban jelent meg Szegedi István tollából. (Nyugat, 1935. I. 424—25. o.). Szó sincs arról, hogy a polgári baloldali Nyugattól ugyanolyan viszonyulást várnánk el, mint a kommunista Gondolattól, de a cikk írójának érzéktelenségén és fölényeskedésén meg kell ütköznünk, annak ellenére, hogy jogosnak tartjuk az ő megTurczel Lajos
