Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - Zs. Nagy Lajos: Ripityurimuri, Őszi utazás, Alkonyati ballada, Sápadt szelekben (versek)
felvágnám lapozgatnám ezer irányba is huh mennyi sok vasútállomás van európában de a címlapján légyhullák darázstetemek mert a darazsak is bebújnak a kulcslyukon ELTÉRÍTHETNÉM a repülő lelkeket vannak terrorista hajlamaim szállhatnék srévizavi melegebb délkörökre jaj de ezek a légyhullák összevérezhetem magam bangladésban is harminchét katonát lőttek agyon kezdődik a hőelvonókúra bőrök és lelkiismeretek fehérítése csillagvetések boronálása de én UTAZOM vissza önmagamba tegnapból a jövőhétbe legyek közül karácsony havasára NEM A LEGYEKKEL van bajom azokra rá is léphetek nem is a darazsak fűrészelnek ketté nem miattuk siklanak ki alólam a vonatok TÉRÍTTETNEK EL a vágyak de de de DE nem találom az oltamamra bízott ünnepi egeket tengereket szárazföldeket Alkonyati ballada az alkonyat megemeli az utcát fejem fölé került az áradat villamosok csörömpölnek áhítatos magasságokban az atyaisten orra előtt fölöttem téblábolnak a dévaj városi angyalkák csattognak a hófehér szárnyak mennyei Zsigulik terelődnek odafent szólnak a kürtök mérik a sört tangóznak a párok idelent zörgő levelek közt csatakos járdán egyedül járom a rumbát A köd se köd, csak szürke révület. Az ősz sugárzik ott kint, nélküled. Sárgán villog a dél, délután. Levél pereg rád, tétován, sután. Sápadt szelekben varjúkárogás. Szemednek száll az eltévedt darázs. Aztán rigók. Szempilláidra ülnek. Reményeid zöld víz alá merülnek. Sápadt szelekben
