Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Az Írószövetség magyar szekciója és az Irodalmi Szemle
\ és a szlovák irodalmi alkotásokat, amihez eddig a fent említett okokból kifolyólag ugyancsak kevés lehetőség nyílt. Kérésünket megismételve előre is köszönjük az Írószövetség támogatását és ígérjük, hogy kedvező döntés esetében olyan harcos irodalmi újságot szerkesztünk, amely Szlovákia magyar dolgozóit a szocializmus még bátrabb építésére fogja serkenteni. Práci česť. Bratislava, 1953. V. 11. A kör bizottsága nevében: ... A másolatról hiányoznak az aláírások, de amint emlékszem, a kérvényt a munka- közösség jelenlévő tagjai egyhangúan támogatták. A jelenléti íven olyan aláírók :s szerepelnek, akiknek neve közben teljesen eltűnt irodalmi életünkből, közéjük tartozik az egyszer díjat is nyert Vadovics József. Az ügyet a szlovákiai tagozat vezetősége (elnöke František HeCko volt) nyilvánvalóan támogatta, mert ez év október 19-éről már egy szlovák nyelvű, szakszerű beadmány másolata (valószínűleg Tóth Tibor fogalmazása) marad ránk. Ez általános megokolással kezdődik, amely a fentiekhez hasonló művelődés-politikai okokon kívül bizonyos eredményekre is hivatkozik. (Úgy emlékszem, az volt a legfontosabb ellenérv, hopv nincs olyan irodalmunk, amely a lapnak megfelelő tartalmat biztosítana.) Az első bekezdésben ilyen megállapítást olvashatunk: „Habár a csehszlovákiai magyar irodalom az utolsó öt évben olyan kiváló műveket alkotott, mint Egri Viktor Közös úrja, vagy Szabó Béla Első ajándéka, illetve Dénes György és más fiatal szerzők versei és novellái, ez nem elég s nem nevezhető kulturális forradalomnak, s nem hasonlíthatjuk azokhoz a minőségi változásokhoz, amelyek a cseh és szlovák irodalmi életben hazánkban történtek”. A beadvány a továbbiakban ilyen kérdéscsoporttal foglalkozik: a folyóirat címe (Híd vagy Szabad írás), a lap jelentősége, egyes rovatai, a szerkesztőség és a szerkesztői tanács összetétele, a folyóirat formája, az egyes oldalak beosztása, a folyóirat terjesztése, a folyóirat költségvetése. Egy hét múlva ennek a kérvénynek egy javított és részleteiben konkretizált változata is elkészült, pontos költségvetéssel és a megjelenés dátumával (1954. január). Ezek szerint a főszerkesztő Egri Viktor leit volna, „állami díjjal kitüntetett csehszlovákiai magyar író, aki nagy tapasztalatokkal és szaktudással rendelkezik. Ennél a folyóiratnál való alkalmazása lehetővé tenné, hogy teljes aktivitással teljesíthesse legnagyobb célkitűzését, a fiatal magyar írógeneráció felnevelését Csehszlovákiában.” Egy szám előállítási költsége 1,80 korona, eladási ára pedig csupán 60 fillér lett volna; a ráfizetésre a munkaközösség évi 100.000 korona állami szubvenciót kért. Említést érdemel, hogy az első oldalon művelődéspolitikai cikkek és aktuális írások az utolsón pedig szatirikus rajzok lettek volna. A terv még néhány évig vajúdott és módosult, míg 1958-ban megszületett — (az eredeti elképzeléstől eltérően folyóirat alakú, előbb csak negyedévenként megjelenő lap) a csehszlovákiai magyar irodalomnak immár leghosszabb életű és színvonalát tekintve is legjelentősebb fóruma: az Irodaimi Szemle.
