Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - ÉLŐ MÚLT - Dobossy László: Zdeněk Nejedlý
fejezeteként, a föntebb már röviden jellemzett cselekvő tudós szemléltetőbb bemutatása végett — ebből az interjúból idézek néhány fontosabb nézetet. Előbb a rólunk, akkori haladó magyar fiatalokról, röviden: a sarlósokról szólót: „A szlovenszkói magyar Ifjúságot jól ismerem, főleg a baloldaliakat, s nagyon sokra becsülöm őket. Figyelemmel kísérem fejlődésüket és munkájukat, s többször tárgyaltam vezetőikkel. Különbeknek tartom őket a cseh ifjúságnál, mert volt bátorságuk elszakadni minden hivatalos ideológiától, a magyartól éppúgy, mint a csehszlováktól, s a saját lábukra álltak, új eszméket teremtettek, új látásmódot formáltak. Az a szellemi erjedés, amelyet ők Szlovenszkón megindítottak, áthatott a szlovák, sőt a cs-3h ifjúság mozgalmaira is, és csak hasznukra volt ezeknek.” A magyar nemzetiség helyzetéről és létproblémáiról, valamint a többség és a „ki sebbség” viszonyáról, erről az akkor oly sokat vitatott ügyről Nejedlý így vélekedett. „Kisebbségi kérdésnek egyáltalán nem lenne szabad léteznie. Ahogy nem szabadna hogy fokozati különbség legyen egyének és egyének közt, úgy nem lenne szabad, hogy különbség legyen nemzeteik közt sem. S az önök ifjúságát épp azért becsülöm annyira, mert ki tudtak szakadni abból a gondolatkörből, amely különbséget tesz nemzetek között. Nem eleve-elfogultsággal, de megértéssel kell egy másik nép értékeihez és érzéseihez közelednünk. Én a mi nacionalistáinknak mindig nemzetünk nagy francia barátjának, Ernest Denisnek a szavait idézem: »A saját nemzeti őrzését mindenki azzal mutatja ki leginkább, hogy miként becsüli meg mások nemzeti érzését.« Azoknak pedig, akiktől azt hallom, hogy a régi magyar rendszer elnyomta a nemzetiségeket, azt válaszolom: »Hát ti is olyanok akartok lenni, amilyenek azok voltak? Tii, a demokraták, olyanok akartok lenni, mint ők, a feudális urak?« Nemzetek fejlődésébet? sohasem a múlt, mindig a jelen és a jövő a fontos. Erre s nem a múltra kell tekintenünk. A múltat azonban kitörülni vagy megmásítani nem lehet. A magyart sem. S éppen ezért csak helyteleníthetem, hogy a mi magyar középiskoláinkban nem fordítanak nagyobb gondot a magyar nép történetének tanítására. A magyar nemzetiségi diákokhoz természetszerűleg ez áll legközelebb, s ennek révén lehetne őket legeredményesebben bevezetni a történelmi fejlődés logikájának megértésébe. A magyar iskoláknak nemcsak a nyelvükben kell magyaroknak lenniük, de a szellemükben is, olyképpen, hogy magyar kérdéseket, főleg pedig a kisebbségi élet kérdéseit kell középpontba állítaniuk, a szlovenszkói magyarság sajátos kulturális szükségleteit kell kielégíteniük." Nejedlý állást foglalt az ügyben is, hogy a korabeli sorsdöntő eszmei-politikai küzdelmekben a magyar nemzetiség a demokrácia (s hangsúlyozta: „az igazi demokrácia”] pártjára helyezkedjék, majd így summázta véleményét: „Mi a magunk .részéről mindent megteszünk, hogy megakadályozzuk a fasizmus előretörését. Igaz, hogy most nálunk is élénkebb lett a fasiszta hullám, ez azonban nem túl veszélyes. A cseh népnek nincs érzéke a mítoszok és a héroszi gesztusok iránt. A mi fasisztáink vezérei nem igazi vezérek, a szó hitleri vagy mussolini-i értelmében és senki sem tekinti őket olyasminek... A háború előtti időkhöz viszonyítva ma történelmi harcban élünk. S ez arra figyelmeztet, hogy egyben harctéren is élünk. Többször mondtam már, most csak ismétlem, hogy az 1914—18-as világháború csupán a kezdetét s nem a végét jelentette egy fontos történelmi esemény-sornak.” E bonyolult folyamatban mutatott helyes irányt Zdenék Nejedlý a szívósan és következetesen, a csalódások idején sem csüggedőn írt tanulmányaival és cikkeivel, a fáradhatatlanul, újra meg újra, számtalan felszólalás során kifejtett állásfoglalásaival, valamint akár a most idézett beszélgetéssel is, amelynek szövege 1934. március 30-án jelent meg a Magyar Újságban. Nyilvánvaló, s talán fölösleges is hozzátenni, hogy e nyilatkozatban nem a későbbi, felelős tisztet betöltő művelődéspolitikus, hanem a humanista tudós, a cselekvő bölcs szólalt meg. A haladó eszmények védelmében felelős szerepet vállaló „forradalmár professzor” egyéniségének vázlatos bemutatása után, visszaemlékező tanulmányom második részében, az elméleti tudós, a legjelentősebb cseh művelődéstörténész módszeréről és eredményeiről kívánok röviden szólni. Zdenék Nejedlý széles kiterjedségű tudományos munkássága három, egymással szorosan érintkező területet ölel föl; ezek: a cseh nép történetének értelmezése, a cseh