Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Gyurkovits Róza: Ady Endre hatása Merényi Gyula költészetére (tanulmány)

Mégsem fordult felém orcád,

Rossz-csillagú Magyarország."

Merényi versének záröstrófája ismét különleges ötvözet:

„Sápadt ősz-avarban

— Utolsó csatatér —

Megyek, megyek, míg lehullok

S hóval lep be a tél."

Az idézet első három sora a Héja nász az avaron parafrázisa, az utolsó sor pedig igazi kurucos hangvételű búcsúzó (v. ö. „Zöld erdő harmatát / Piros csizmám nyomát / Hóval lepi be a tél / Hóval lepi be a tél.”).

Leszögezhetjük, hogy Merényi kuruc motiváltságú versei sem saját és kuruc eredetű motívumokból íródtak, hanem Itt is olvasmányélményeit variálgatja teremtő és újrateremtő erő nélkül. Igazán szép költői képet csak néha sikerül kialakítania az adys motívumok és különböző versrészletek összekapcsolása közben, ezért érdekes — még ha epigon alkotású is — a Virrasztás című vers alábbi részlete:

„Ö, béna Idő, rossz koldusként Vacogsz és szégyenled rongyodat,

Cédán kóborol sáros utcát Fehérszép lánykód, a Gondolat.”

A gondolat megszemélyesítése különböző Ady-versek hatásának a kontaminációja: az Elűzött a földemben az álmok, gondolatok fehér lányok, menyasszonyok; innen az idézett szöveg hangulata és a nőalakban történő megelevenítés. Az Emlékezés egy nyár- éjszaká-ban pedig megtaláljuk Merényi képének elődjét- „Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat,

Az Ember büszke legénye.”

A lánykó-t megtaláljuk Ady: Öh, fajtám vére című versében:

„Oh, véremből véredzett büszke vér,

Bora közös hitünknek,

Lánykám, testem, úrasztali kenyér.”

A két Ady-vers (Emlékezés egy nyár-éjszakára, Oh, fajtám vére} elemeinek sikeres ötvözeteként alakul ki Merényi megszemélyesítése, amely utánzat jellegén kívül azt is elárulja, hogy a kép alkotója nem nélkülözi a költői tehetséget.

Mélyebbre hatolva Merényi költészetében meglátjuk azt is, hogy amíg az első kötetben az adys formai és nyelvi elemek gyakorisága ellenére is föllelhető némi eredetiség, addig a második kötet verseinek túlnyomó része egyszerre több Ady-vers ismert motívumaiból épül fel. Az adys mitizálás nem jellemző Merényi költészetére, jóllehet bibliai képeket ő is alkalmaz, főleg halálverseiben. Mitológiai névvel is csak egy esetben találkozunk nála — Mylittával, szerelmes verseinek asszonyával. Mylitta az óbabilóniai mitológiában a termékenység és anyaság istennője; Adynál is találkozunk a nevével a Ki látott engem című kötetben. Valószínű, hogy mint annyi más elemet, Merényi ezt a nevet is a példaadótól, Adytól vette át. (Merényi szerelmes verseit négy nő ihlette, mindegyik exotikus, irodalmi forrásokról árulkodó nevet visel: Lea, Mylitta, Dolores, Ophelia.)

ÖSSZEGEZÉS ÉS KITEKINTÉS

Merényi Gyula 1894-ben született Kassán, itt végezte iskoláit, majd a bécsi kereskedelmi akadémián tanult 1913-ig. 1918-ban a frontra vitték, ahol tüdőlövést kapott, s ebből származó betegsége rányomja bélyegét rövid életére. Arra, hogy maradandó értéket hozzon létre, Merényinek nem volt ideje, 1925-ben, 31 éves korában meghalt. Költészetének továbbfejlődési lehetőségeire csak a köteteiben fellelhető egyedi jelenségekből következtethetünk. Pl. Merényi szimbolizmusát néhány tóthárpádos beütés (a Sétán című vers) tarkítja: az Evangéliumra Juhász Gyula A Munkásotthon homlokára című versének motívum-kincse és eszmeisége hatott. Főleg azonban két expresszionista ihletésű verse mutat túl költészetének határain, s tudatosítva verstechnikai kvalitásait éppen ebben kell látnunk a hatásoktól való szabadulás és a feltételezett továbblépés lehetőségét.