Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Gyurkovits Róza: Ady Endre hatása Merényi Gyula költészetére (tanulmány)

„És halk, szelíd őszi éjszaka ...

De itt volt, mellettem elhaladt.

Nem látta senki csak árva-én Nagy, csillagos Tátra-ég alatt.”

Nemcsak az utolsó strófa, hanem az egész költemény erős Ady-hatást tükröz: „Sorsos hegyek köpenye alatt Be feketék, éjjelik vagyunk:

Fák, völgy, utak, tettek és szavak.

S mégis ragyogó a csillagunk.” ellentétezése, motívumai jól ismertek. A második strófában a rímhelyzetben álló szavak a legárulkodóbbak:

„Mint éjben csend — a Minden vére —,

Ragyog, kápráztat ütemére.” ■

(Ady: A fekete zongora:

„Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére.”]

Ugyanúgy a negyedik strófa rímei is:

„Szívünkben most árad a jóság,

Mert közöttünk áll a dús Valóság.”

(Ady: Lédával a Tavaszban:

„Mi leszünk akkor az ég alatt A két legszebb tavaszi jószág Túlzás, betegség de Valóság.”)

A vers hangulata teljesen adys, és érdekes abból a szempontból is, hogy ez Merényi egyetlen olyan alkotása, amelyben — ha nagyon rejtett formában is — megjelöli költő-elődjét:

„Valaki jár itt, száz alakban

— Oh boldogságos, furcsa séta —

S ösvényin múltnak és jövőnek Vagyunk ő fájdalmas árnyéka.”

Kissé átköltve gyakran jelennek meg Ady-sorok Merényi más verseiben is, pl. az Őszi avaron utolsó sora:

„S lehullunk őszi avaron ...”

Ady Héja nász az avaron-jából került Merényi költeményébe (Ady: S lehullunk az őszi avaron ).

Az Esti szélben, esti gyászbant pedig a Három őszi könnycsepp ihlette.10 A halálos boldogság vére Ady-motívumok láncolatából épül fel. Pl. a Meg akarlak tartani-bó\:

„Őrjít ez a csókos valóság,

Ez a nagy beteljesülés.”

Merényi átköltésében így hangzik:

„Ájultat, sápaszt, tipor Ez a csókos, dús teljesülés.”

Szinte még adysabbá alakítja az eredeti sorokat a fokozások és halmozások segítségével, de gyengécske epigon-fogást árul el az a tény, hogy hangsúlyos, kiemelt helyei* lévő szavakat változatlan pozíciókban vesz át.

Ugyanebben a versben találkozunk A fekete zongora részleteivel is:

Ady:

„Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére.”

Merényi:

„Ez a halálos boldogság vére, ^

Csak halni lehet ütemére.”

Az átvétel módja megegyezik az előző esetben tárgyaltakkal; nemcsak hangulatot, hanem hatásos rímpárt is „kölcsönöz” Merényi a nagy elődtől11 Merényi költészetének további érdekessége, hogy Ady motívumait sok esetben tematikailag eltérő versekben veszi át, így kerül a Héja nász az avaron reminiszcenciája Az Egyenetlenség ünnepén című magyarságversének szerkezetébe („Fekete kínú, szűz