Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - MŰHELY - Gyurkovits Róza: Ady Endre hatása Merényi Gyula költészetére (tanulmány)
Nem kevésbé határozott reminiszcenciát tükröznek a jelzős és halmozott jelzős szerkezetek, a különböző megfelelések és a szinesztéziák használata. Példák: babonás, bús ragyogás; szedegetem búsan, botorúl; véremben viháncoló édes, drága hajsza; kínzor- tak, némák az ajkaink; minden, mi életes, drága, szép; legdrágább, legragyogóbb kincs, a szemed; nagy, bús batár; csókot, csodát, istent ábílók; indul csodákkal, Slmokkai, mesékkel; verten, bénán, beteg arccal; hűs illatja száll, száll, egyre- száll; átok, könny, béke, hála; édes bű, borús üdvösség; szagos tűz; bús arany stb. Epigonságot mutat az oh és be indulatszók bőséges előfordulása is: „Kezed be kínzott,... Valamiért be kár ... Oh! rossz vagy .. ICherzo) „Oh, tavasz-rügyek tragédiája ...” /Az utolsó séta Leávaíf „Be jó volna most.. I Alkonyt könnycseppf „Oh, forró lánykám, te szomorú — csodás .. (Mylittát siratom/ Merényi szókincsét vizsgálva találkozunk néhány egyéni „neologizmusal” is, amelyek képzésmódja szintén Ady hatásáról árulkodik. Csakhogy ezek az újonnan alkotott szavak — többségükben határozói eredetű jelzők — túlságosan erőltetettek és groteszk hatásúak. Pl.: „azótás”, „miótás”, „meddiges”, valamint a már érthetetlen „kintesen” is („Tüzemtől kintesen is hevülsz...” — a Rejtett ünnepre készülünk című versben). A „kintesen” szó megfejtése nem túl nehéz, de használata funkciótlan.8 Merényi költői licenciája az is, hogy a „pázsit” szó helyett következetesen ,,pázst”-ot használ, s találkozunk egy lapon érdekes — elvonással képzett — jelzővel is nála: „pörzs nap” (A holnapi patakok című versében). Ady szótárában ez a szó nem fordul elő, viszont párhuzama több is akad, pl.: „pöj basa-rózsák” [Szent lélek ünnepén). REMINISZCENCIÁK, PARAFRÁZISOK, ADYS MOTÍVUMOK Merényi első kötetének nyitóverse: a Lea érkezése nagyon érdekes vizsgálatunk szempontjából, mivel a Párizsban járt az őszre épül; úgyszólván a teljes szerkezeti vázat átveszi, igaz, a versben szereplő természeti körülmények megváltoztatásával (a nyárvégből télutót, az őszből éjszakát, a Szent Mihály útjfiból holdas, varjúhalálos utcát alakít). így lesz az „égtek lelkemben kis rőzsedalok” sorból Merényi versében egy sokkal hétköznapibb, hangulatszegényebb kép: „A gázlángok lelkendezve égtek.” Nemcsak transzformáit, megváltoztatott átvételekkel találkozunk ebben a versben, hanem egyenes, szószerinti ismétléssel is: Ady: „Elért az ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett.’’ Merényi: „Valamit súgott a rokkant köveknek, Hogy vén szívünk vérzőn beleremegett.” A szórend megváltoztatása nem képes elfedni a hatás forrását, sőt, az első ösztönös idézőjel nélküli „idézet” kikényszeríti a következő sorban a teljesen adys rímhívó szó („beleremegett”) rímhelyzetben való elhelyezését. A vers további sora pedig még jobban megerősíti hasonlóságával az élményforrás felismerését. Így hangzik: „Kacagott édesen, gonoszul s szállt, szállt...” Adynál: „S Párisból az ősz kacagva szaladt.” Merényi tulajdonképpen két Ady strófából alakított ki egyet, s ezt az eljárást később továbbfejleszti, olyannyira, hogy egy-egy versen belül több Ady-vers részlete ötvö ződik egésszé. Nem csoda tehát, hogy a Párisban járt az ősz zárószakaszának átkötésével még egyszer találkozunk a Csillagos Tátra-ég alatt című versében:9
