Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - MŰHELY - Gyurkovits Róza: Ady Endre hatása Merényi Gyula költészetére (tanulmány)
/ eszköznek vélte az Ady által újra divatossá tett fogást — mármint a versek ajánlását —, s gyakran alkalmazta is (főleg első kötetében).5 Szintén a példaképre utal az a több mint tíz vers, amelyek elé — Ady bibliai idézeteinek mintájára — Merényi maga költ mottót. A kötetek ciklusokba rendezése nem föltétlen plagizáció, noha a ciklusok címadő versei sok esetben adysan — a ciklus közepe táján — épülnek be a versek láncolatába. Utánérzésről inkább a második kötet esetében beszélhetünk, ahol a közös élmény- forrás nem olyan szembeötlő, mint a Rosa Mysticaban.6 Viszont félreérthetetlenül és megfellebbezhetetlenül utánzásról tanúskodnak Merényi verscímei. Például: Valamit elvittél magaddal — Ady: Valaki útravált belőlünk Mylitta szíve — A Léda szíve Csókolni a lehullásig — Csók az ájulásig ■Őszi avaron — Héja nász az avaron Temetés a tengeren — Temetés a tengeren A halotti tor ébredettje című vers alcíme („Ceruzasorok Apponyi üzenetéhez”) utánzata Ady egyik verseimének („Ceruzasorok Petrarca könyvén”).7 A KÖLTÖI NYELV ÉRITKEZÉSI PONTJAI Alaposabb vizsgálódás során megfigyelhetjük, hogy az első pillanatra véletlenszerűnek látszó egyezések egy nagyon is szükségszerű folyamat következményei. Meggyőződésünk, hogy Merényi Gyula már nagyon fiatalon megismerte Ady költészetét, és hatása alól mindvégig nem tudott szabadulni. Költői ambíciója, tehetsége nem birkózott meg a nagy feladattal: a példakép nyomán, de nem az utánzás szintjén, eredeti költészetet teremteni. Átvételeinek túlnyomó többsége ösztönösen jött létre. Merényi mélyen átélte mestere líráját, de inkább érezte mint értette azt; ráérzett a lényeges elemek jellegére, azonban csak a felszínt: a formai elemeket vette át. Ez éppen verseinek szókincsében, nyelvezetében tükröződik vissza a legélesebben. Merényi metaforái, szimbólumai Adyt idézik, nemcsak nagybetűs írásmódjukkal, hanem a jelképek megválasztásával is. Pl. Tenger, Vitorla, Öperencia, Nyár, ősz, Tél, Idő, Gangesz, lótusz stb. A szimbólumok megfejtéséhez a kulcs szintén Adynál keresendő, ti. Merényi általában az eredeti (adys) jelentésben használja őket: Merényi: „Hát kopjavégre ütöm a szívem S kitűzöm a Váram elébe” (És megcsodálják} Ady: „A lelkem ódon, babonás Vár” (A vár fehér asszonya] Még erőteljesebb a hasonlóság Merényinél a „Vár” szinonimájaként felhasznált „Palota” jelkép esetében: „Vagyok sötét, néma, zártkapus, Nagy, rejtett ünnepre készülő, Megbabonázott palota.” (Rejtett ünnepre készülünk) Epigonságot mutatnak Merényi költészetének burjánzó szófűzései. Ilyenek: néha-sződ, árva-büszke, tavasz-kirakat, élni-zendülések, titok-va!óm, csókvirág, csókvihar, csók- íierceg, csókleventék, vágyeső, öröm-éhség; csöndcsatatér, magyar-mink stb. stb. Ezek a szókapcsolatok Ady-analógiával készültek, és főleg a „csőkherceg” és a „csöndcsatatér” esetében szembeötlő az epigon szóalkotásmód közismert fogása: a szóösszetételek előtagjainak felcserélésése. Adynál A csók-csatatér lovagjai-ban és az A jó Csönd-her- ceg-ben szerepel ez a két kifejezés, Merényinél a Szép, szent sebektől elgyötörtén című versben jelenik meg a két átköltött sző. A költemények tematikai hasonlósága is bizonyítja, hogy nem véletlenül került Merényi versébe a megváltoztatott kifejezés.
