Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Gyurkovits Róza: Ady Endre hatása Merényi Gyula költészetére (tanulmány)

Gyurkovits Róza

ADY ENDRE HATÁSA MERÉNYI GYULA KÖLTÉSZETÉRE

Merényi Gyula költészete történelmi sorsfordulók idején keletkezett, az első világháború és az azt követő események árnyékában, abban a korban, amikor az új politikai helyzet problémáival telítődött a szlovákiai magyarság élete.

A húszas évek hazai magyar irodalmának tanulmányozása során kevésbé alapos olvasó is észreveheti: az írói példa Ady Endre, az ő hatása legjellemzőbb e kor költészetére. Nem mechanikus és véletlenszerű ez az általános Ady-hatás a szlovákiai magyar irodalomban (pl. Győry Dezső, Mécs László, Ölvedi László, Merényi Gyula költészetében), hanem az akkori politikai és szociális körülmények által kialakított életérzés érvényesülése a példakép nyomán. Rétegződések itt is megfigyelhetők, a hatás nem érvényesül egyenlő mértékben mindenkinél; a dolgozatunk témájául választott költészet esetében azonban nagyon sok motívum, formai elem található a versekben, így erőteljes és sokoldalú Ady-hatással állunk szemben.

Az eddigi irodalomtörténetírás és kritika azonban meglehetősen elnéző Merényivel szemben ezen a téren. Keller Imre, a versíró első méltat ója, nem is említi, hogy Adynak hatása lett volna a költőre; tanulmányában csak egyszer említi Adyt, de akkor sem ilyen vonatkozásban.1

Kemény G. Gábor munkája is csak alig sejthetően érezteti, hogy Ady fontosabb szerepet tölt be Merényi költészetében, mint azt első pillantásra hinnénk.2

Csanda Sándor (az Első nemzedékben) már többször utal Adyra, határozottan azonban ő sem mondja ki, hogy Ady költészete Merényi lírájának fő forrása.3

Ez a tény azzal magyarázható, hogy a két háború közötti irodalomról készült monográfiák összefoglaló jellege és terjedelme alapos vizsgálódást nem tesz lehetővé, és hogy Merényi Gyula költőként nem jelentős, inkább drámaírói tevékenysége figyelemreméltó.4

Mindezek ellenére Merényi költészete érdekes, és sok vizsgálódási lehetőséget rejt magában. Első és legfontosabb mozzanata ennek a folyamatnak a költői életraű eredetiségének vizsgálata, s az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák megvilágítása. Forma- és ritmusérzéke jó; csiszolt s nyelvileg kultivált versei tartalmilag az emberi lét három meghatározó kategóriája köré tömörülnek; ezek a szerelem, nemzet és a halál. Ennek alapján lírája három tematikai csoportra osztható: 1. szerelmi lírára, 2. háborúellenes és magyarság versekre, 3. halálérzést, elmúlást megéneklő versekre. Az egyes csoportok közt éles határvonal nem húzható, hiszen egy-egy versen belül egyszerre több érzelmi állapotot is sugároz a költő, a leggyakrabban azonban egy mozzanat a domináló, a kiemelkedő. Ennek alapján állítja össze versesköteteit és osztja fel verseit ciklusokra, s ennek alapján végezzük munkánkat mi is.

Merényinek mindössze két kötete jelent meg, 1920-ban a Rosa Mystica, amely túlnyomó többségében szerelmes verseket tartalmaz, és 1921-ben A halál alléja, amelyben viszont a hazafias és „halálos” versek a dominálók. A kötetek megszerkesztettsége is adys vonásokat villant fel Legszembetűnőbb az első kötet ajánlása, amely így hangzik: „E könyvet Keller Imrének ajánlom, ki először látott meg.” Nemcsak egy Ady-kötet címét idézi fel ez az ajánlás (Ki látott engem?), hanem magát a könyv ajánlását is („Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm és adom azt a könyvet. Neki, aki talán már régen lát és meglát engem.”) Nem szentelnék ennyi figyelmet Merényi ajánlásának, ha egyszeri esettel állnánk szemben. Úgy tűnik azonban, hogy hatásos költői