Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Finta László: Alkonyatkor drágámmal, Ember (versek) - Kendi Mária: Ismerősnek tetsző változat (vers)

FINTA LÁSZLÓ

Ajándékot: örömöt önmagadnak.

Általlépve az utolsó meleg Körön: már ne hízelegj.

Menj, egyfele lépő.

Tiéd.

Zenéd mind benne marad.

így érkezel a csendes hegyekhez, Ember.

KEND! MÁRIA

Ismerősnek tetsző változat

Megfogalmazását óva hozza, feltűnés nélkül belép az éjszaka.

Valaki vár, mindig vár valaki, kinyújtott kézzel.

Babusgatja tenyerén.

Fülel remegve,

míg a léptek zaja elhal.

Ember

Alkonyaikor drágámmal

Hallgass most egy kicsit, gyújts rá, pihenj, hisz annyi minden van.

Nem győzzük úgy sem, csak annyi jár minékünk, amennyit a nótaszó igér.

Csattogás, kétely, vonatfütty, szomszédlátogatás, borgőz, erre-arra, mifene, nap mint nap.

Csoda; nem mi vagyunk, akik tesszük.

Drágám, szerelmem, pihenjünk most,

mert későre jár s tán mégis győzzük még — mert

messze, messze még a vég.