Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Csáky Károly—Zolczer János: Szülőföld és anyanyelv diákszemmel (riport)

öreg házacska még kibukkan a sok új épület közül. (....) Ismerős mert itt születtem, itt élek. Ez a szülőföldünk. Drága egyetlen szülőföldünk.”

„Minden embernek kedves az a vidék ahol lakik. Kedves mert ott töltötte felejthe tetlen gyermekéveit, ott élnek a szülei, barátai. Ismerősek az emberek, akikkel naponta találkozik. Ez a szülőföld.

... tetszik nekem ez a vidék az Ipoly völgye. Északról hegyek övezik, délről a kanyargós Ipoly szegélyezi. Nyáron dús kalászok erdejében gyönyörködhet a szem, ameddig ellát. [...) A íöld gazdag, megfizeti a munkát, amit rajta végeznek a szövetkezeti tagok. Az erdő is megadja a magáét. A vadászok gazdag zsákmánnyal térnek haza egy-egy erdei vadászatról. E vidék lakói kulturális téren is fejlődnek. Egy-egy rendezvényen fellépnek a falvak kultúregyüttesei, menyecskekórusai, citerazenekarai. Az irodalmi színpadok aktív tevékenysége folytán sor kerül egy-egy irodalmi estre A szavalóinknak is köszönhető, hogy e vidék lakossága megismerkedhet a már ismert vagy kevésbé ismert költőkkel, írókkal.

Ilyen én szülőföldem szépségeivel és hibáival. Ha a sors majd máshová fog sodorni, akor is szeretettel fogok rá gondolni.”

„Szülőföldnek nevezzük azt a vidéket, ahol születünk, ahol lakunk, ahol szüléink, barátaink élnek. A síkságon gazdagon terem a gabona és .a cukorrépa. Dúsan terem a finom zamatos szőlő. (...) A vidék kulturális élete többnyire a Csemadokban összpontosul. Majdnem minden faluban van már menyecskekórus, amely színes fellépéseivel tarkítja az egyes ünnepélyeket, vetélkedőket. Községünkben szorgalmasan dolgozik az irodalmi színpad, amely fellépéseivel számos sikereket ért el. Több író-olvasó találkozóra is sor került, amelyeken a falu lakossága megmutatta, hogy szereti ezeket a rendezvényeket. Jó itt télni, mert itt mindenki ismerős nekem. A szülőföldet az ember csak akkor tudja igazán értékelni, ha távol van tőle.”

„Ahogy telnek az évek bennem egyre nő a falum és környék iránti vonzalom. Sok olyan érdekesség és adottság van, ami együtt ritkaság. Ipolyhídvég helyén már a XIII. században település volt. Azon nagyon sok megpróbáltatáson esett keresztül és azóta nagyon sokat fejlődött és fejlődik ma is. (...) Az életben bárhová is kerülök el vissza fogok vágyódni szülőfalumba, e kedves vidékre. Hiszen: Mindenütt jó, de legjobb otthon!”

„Hazafelé jövet amikor meglátom a jólismert hegyeket, az Ipolyt, szinte kiáltani szeretnék az örömtől, hogy újra itthon vagyok”

„Szeretem ezt a földet, ahol születtem, ahol élek. Ha valahol mesze járok, vissza vágyok ide, s ezzel mindenki így van. Hiszen a költő is ezt írja:

Szülőföldem szép határa Meglátlak-e valahára.”

„... Itt egy szövetkezet lakást épített és kiépítette a korszerű mezőgazdaság alap jatt. Falunk egyik büszkesége az iskola. Ide járnak tanulni a környékről a magyar diákok. A népek közkedvelt látogató helye ia templom, amely kb. 800 éves. Nemrég készült el az új óvoda is, és a hullaház, amit itt Hulla Hotelnak neveznek. A vad Ipolyt is megszelídítették és medrét két gát közé zárták. Hogy öntözésre mindig legyen víz, három zsilipes gátat építettek, amelyet itt Cserpacskának neveznek. (...) Az emberek legtöbben a kocsmában vagy futball mérkőzéseken jönnek össze. Tavasszal ha megyünk futballra gyakran szétnézünk a Kápolnában vagy a Kőhídon, ahol ibolyát szedünk. Szeretem a szülőföldemet akkor is ha néha mostoha is.”

„... és hogy ilyen ez a vidék magának az embernek is köszönhető. Hogy őket megítéljem még nem éltem eleget, viszont azt tudom, hogy dolgos, igyekvő, törekvő szerető emberek. Bővebben talán az ipolymenti népdalok szólnak erről, e vidék minden szokásairól, hisz Szlovákia szerte is ismert a Daloló Ipoly völgye cím alatt megrendezett népdalünnepély.

... Vessen az élet bárhová, céljaim vigyenek akárhová, megpihenni vissza ide térek.” „Sokat érdeklődtem falum és a környező falvak műemlékei iránt és népi hagyományai iránt. Megrendeltem az Irodalmi Szemle című lapot is, amely gyakran foglalkozik ezzel a vidékkel, hagyományaival és neveztességeivel. így sok tárgyi emlék fűz ehhez a vidékhez. Az ipoly menti emberek főleg magyarul, de néhányan szlovákul és csehül is beszélnek. Azt mondják, hogy nem árt az embernek, hogyha több nyelvet tud beszélni és írni...”