Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Csáky Károly—Zolczer János: Szülőföld és anyanyelv diákszemmel (riport)

/

SZÜLŐFÖLD

„Az én szülőfalum Kelenye ahol hat évig nevelkedtem. Kelenyét szerettem, mert szép, hegyes vidék, itt jó a gabonafélék megtermesztése. Az emberek többsége a szövetkezetben dolgozik. Mivel még csak hat éves voltam, nem tudok pontosan visszaemlékezni, hogy valóban mi is van ott.

Én azt is mondhatnám, hogy nékem Ipolykeszi is szülőföldem, mivel életem további évét már itt töltöttem. Mit is írhatnék Ipolykesziről? Keszi annyival különbözik Kele- nyétől, hogy Keszi sík vidék. Itt is az emberek nagy része a szövetkezetben dolgozik Az emberek vasárnap délután futball mérkőzésre szokták járni, ahol egy kicsit kikapcsolódnak és szórakoznak. Ipolykeszinek nagy kultúrháza van, ahol különböző szervezetek készítenek műsort, vagy táncmulatságot. Ide fiatalok és idősebbek egyaránt járnak. Van szép könyvtárunk is, ahol a falu népe kölcsönöz ki különféle könyveket, mert művelődni szeretnének. Mi fiatalok nyáron az Ipolyra járunk fürödni. Az Ipoly azonban károkat is okoz áradáskor. Azért fontos kedvelt folyónk szabályozása. Gur- gyalba is nagyon gyakran járunk cseresznyézni, és persze ibolyázni is.

Bárhová is vezet sorsom útja, mindig szeretettel fogok visszagondolni szeretett szülőfalumra.”

„Az én szülőföldem az Ipolymentén terül el. Ipolyságon születtem, de nem ott élek, hanem szüleimnél Ipolykeszin.

... Ipolyság ma már nagy város. Sok üzletet nagy házakat építettek azóta. Nagy kultúrával és gépészettel foglalkozik. Ipolykeszi sík vidéken terül el. Itt az emberek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Ipolykeszin az emberek nagyobb részt az Egységes Földműves Szövetkezetben dolgoznak. Nem rég Állami Birtok volt. de már megszűnt és EFSZ lett.

... lakóinak száma 600—700 között van. A faluban új korszerű épületeiket építenek. (...) Nagy kulturház létesült, ahol lakodalmak, táncdalfesztiválok és különféle előadások szoktak lenni. Ipolykeszin nagyobb részt búzát, árpát, kukoricát, gyümölcsféléket és zöldségféléket termesztenek.

Én szeretem a szülőföldemet, mint más, én nem tudom már de jobban szeretek élni falun, mint városon.”

„Közép-szlovákia déli része átmeneti táj. A dombos, erdős területet síkvidék vált fel. A kanyargós Ipoly még emeli a táj szépségét. Ez a festőien szép vidék az én szülőföldem. Itt van a falu amelyben megláttam a napvilágot, s ahol élek. (...) De talán mindennél jobban szeretem az Ipolyt, ahová nyáron szinte naponta eljárok. Itt jövünk össze. Tavasszal mikor kilép a medréből olyan ez a csendes folyó mint egy zavaros nagy tenger. Nekem ilyenkor is tetszik.”

„Szülőföldem, hol felnyitottam először szemem, s megláttam az éltető napot, az Ipolymente.

... A falvak aránylag egymáshoz közel fekszenek. Így adott a lehetőség az egyesített efsz-k létrehozására. Már elmúlt az idő, amikor a nagygazdák birtokolták a földet. A tagok szívesen végzik a gépekkeil könnyített munkát. A falu napsütötte oldalain virítanak a jobbnál jobb fajú szőlőtőkék. Ehhez rengeteg külön hagyomány fűződött, amely sajnos kihalóban, van. A beérett szőlőt szüretelő vidám sereg a szüret után táncra perdül, s elfogyasztotta az áldomást. Ezután jött a leszüretelt apró szőlőszemek megmunkálása. A szemeket összeszedték majd a lányok fehérre dörzsölt lábbal kinyomkodták a levét. Az Ipoly az I. világháború után, mint a Csehszlovák Köztársaság határa szerepelt. 1938 után az itt élő magyarokat, mint „felvidéket” a Magyar Népköz- társasághoz (!) csatolták, így a folyó is magyar terület volt. Ma azonban újra régi posztján áll, s őrzi a szent határt. Az emberek azonban erényük szerint megvallják, hogy ők magyarok. Népviseletük, mely bár kihalt (esetleg itt-ott él) bizonyítja a magyar származást. A büszke szarvas kendő, a bokár pruszlik, a nagy ringású rakott szoknya a gombos harisnya mind egy elmúlt kor történetének kézzel fogható bizo nyítékai. A táj megannyi szülöttjének vagyok én egyike.”

„A falu amelyben élek már régi eredetű ezt a levéltári anyag is bizonyítja. Az évek hosszú sora óta több nagyobb történelmi eseményen ment keresztül ilyen volt a tatár járás, a török támadás. (...) Amit a háború lerombolt az a háború után újra felépült. Azóta állandóan változik a falu arculata. (...) Ha végig megyek a falun itt-ott egy-egy