Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Csáky Károly—Zolczer János: Szülőföld és anyanyelv diákszemmel (riport)

Kilencedikes tanulóink az említett vizsgálat során szülőföldtudatukról adtak számot. Válaszaik csaknem teljesen kielégítőek. Tisztában vannak a szűkebb szülőföld fogalmával, ismerik annak földrajzi-gazdasági helyzetét, múltját, jelenét. Ismerik népük kultúráját, hagyományait, szokásait. Valóban sokoldalúan tájékozottak.

Szókincsük a hatodikos tanulókéhoz viszonyítva jóval nagyobb, stílusuk világosabb, magyarosabb. Itt-ott ugyan előfordulnak nyelvi-stilisztikai vétségek, ám ezt előidézhette a váratlan írásbeli, az idő rövidsége, az önellenőrzés hiánya is. Ami legjobban kifogásolható, az írásjelek nem megfelelő használata. Ez szorosan összefügg az olvasási készségekkel. Tanulóink a betűk tökéletes elsajátítása után már az alsóbb osztályokban is hajlamosak a mechanikus olvasásra. Nem ügyelnek a hangsúlyozásra, a mondathangsúlyra, a pont és a vessző funkciójára. A művészi olvasásra már korábban nagy gondot kellene fordítani.

Végezetül még csak annyit: nyelvünk iránt sosem lehetünk közömbösek. A nyelv tökéletes ismerete, állandó fejlesztése mindannyiunk feladata, erkölcsi kötelessége. Hisz a nyelv gondolkodásunk, létünk, magatartásunk mégha tározója, emberi közeledésünk fontos eszköze.

Cs. K.

Bemegyünk a fiatal tanítóval a hatodik osztályba. Megkezdődik a magyaróra. Felel tetés, az új anyag átvétele, majd egy negyed órával az óra végét jelző csengetés előtt a pedagógus így szól:

— Vegyetek elő egy darab papírt, fogalmazást fogunk írni.

Mnidenki megszeppen, csak ímmel-ámmal nyúl a táskába papírért. Közben felkerül a táblára a téma:

„Miért szeretem az anyanyelvemet?”

A kilencedik osztályban ez volt a téma:

„Mit jelent számomra a szülőföld?”

A gyerekek munkáját az ő fogalmazásuk, helyesírásuk megtartásával (részletekben) itt adom közre.

Z. J.

ANYANYELV

„Van olyan ember is, aki nem szereti az anyanyelvét. Az embereknek és nekem Is jó hogy itt Csehszlovákiában beszélhetünk magyarul."’

„Engemet a szüleim tanítottak meg az anyanyelvamre. Én ezt meg is tanultam. Az iskolában is a magyart tanuljuk. Az anyanyelv ez fontos, mert mindig így fogok beszélni. A szüleim is magyarok.”

„... Még azért is szeretem az anyanyelvemet, mert az iskolában is ezen tanulok. Az anyanyelv iskolában is sokat segít és máshol is. Pl.: az iskolában a feleltetésnél és az írásoknál. ... Vannak gyerekek akik az iskolában nem az anyanyelvükön tanulnak. Nekem az egyik barátomnak Magyar az anyanyelve és szlovák iskolába jár.”

„Az én anyanyelvem, a magyar nyelv, nagyon szép. Minden ember szereti az anyanyelvét, de persze egy-két kivétel van. Én azok közé tartozom, akik szeretik és szívesen beszélik anyanyelvűket. (...) Az anyanyelv jelenti számomra minden beszédnek az alapját. Ha nem ismerem anyanyelvemet, nem érteném a kultúrát. (...) Azért is szeretnie az anyanyelvemet, mert jól megértem őseim életét”.

„Az anyanyelvemet azért is szeretem, mert a tanórán is a legjobban magyarul értem meg a magyarázatot. (...) Én már nem tudnék elszakadni az anyanyelvemtől.”

„... A legtöbb könyvet magyarul olvastam és most is magyarul olvasok. Az iskolában a magyarázatot könyebben megértem mint más idegen nyelven... Én nem tudnék elszakadni a magyar nyelvtől. A magyar nyelven kívül más nyelvet is kell tanulnunk."

„... Minden embernek más-más az anyanyelve. A magyar nyelvet jobban meg lehe“: érteni mint a szlovák anyanyelvet és az orosz anyanyelvet. Én szeretem az anyanyelvet.”

„...Én büszke vagyok a nemzetiségemre... Szükség megismernem az anyanyelvemet. Mindenkinek meg kell tanulni az anyanyelvét. Nemcsak az íróknak, színészeknek