Irodalmi Szemle, 1978

1978/2 - MŰHELY - Csáky Károly—Zolczer János: Szülőföld és anyanyelv diákszemmel (riport)

MimrnnEiiSf'

Csáky Károly—Zolczer János SZÜLŐFÖLD ÉS ANYANYELV DIÄKSZEMMEL

A nemzetiségi iskolákban felnövekvő fiatalságunk anyanyelvűnk, kisebbségi létünk és kultúránk megmaradásának, továbbélésének legszilárdabb biztosítéka lehet. A jó eredmény viszont kemény és felelősségteljes oktató-nevelő munkát kíván, határozott pedagógusokat. A nevelési folyamat bipolaritásának tehát ezen a terén is érvényesülnie kell.

A jövő internacionalista, öntudatos és emberséges nemzedékének formálása ma is elsősorban a tanítók feladata. Az önismeretet tágító munka egy része ugyancsak nemzetiségi iskoláinkra hárul.

Tanulóinknak feltétlenül tisztában kell lenniük az anyanyelv, szülőföld, nemzetiségi lét fogalmával. A nyelv tökéletes elsajátítása, az anyanyelv szeretete s ragaszkodásunk hozzá ugyancsak összefügg az imént leírtakkal.

Zolczer János kezdeményezésére iskolánk két (6. és 9.) osztályában végeztünk felmérést azzal kapcsolatban milyen a tanulók anyanyelv- és szülőföldtudata. Az utóbb következő „fogalmazások” részleteiből persze sok más dolog is kiderül. Megtudhatjuk, milyen a tanulók szókincse, helyesírása, fogalmazási készsége stb. _

Célunk elsősorban az említett tudatvizsgálat volt. A hatodikos gyerekek tizenöt—húszpercnyi idő alatt minden előzetes felkészülés nélkül válaszoltak arra, miért szeretik anyanyelvűket, mit jelent számukra a magyar nyelv.

A felmérés alapján elmondhatjuk, hogy tanulóink nagy része úgy-ahogy tisztában van az anyanyelv szerepével, fontosságával. Nyelvüket szeretik, büszkék nemzetiségükre. Am, azt is tudmostíják, hogy adott helyzetükben egy másik nyelv ismerete is fontos. Gondolkodásuk, nézetük tehát kielégítő. Nagyobb probléma, hogy legtöbbjüknél bizonyos nyelvi fogyatékosságok észlelhetők. Baj van a helyesírással, a szókinccsel, a kifejezőkészségük sem a legtökéletesebb.

A hiányosságokra a következő magyarázatot tartom helyénvalónak:

1. A tanulók nagy része olyan iskolából került hozzánk, ahol összevontan folyik az oktatás.

2. Tanulóink az első tagozaton kevés tollbamondást írnak.

3. Keveset olvasnak.

4. Az önálló felelésre, a szép magyar beszédre, a magyarórákon kívül nemigen ügyelnek.

Végül s nem utolsó sorban mindehhez az is hozzájárul, hogy a heti anyanyelvi órák száma hatról ötre, majd négyre csökkent. Továbbá: az anyanyelvi órákat a diákok magas létszáma ellenére sem lehet szakosítani. Ez mindenképpen megnehezíti a tanító munkáját. (Gondoljunk csak arra, hogy az anyanyelvi órák keretében a pedagógusnak nyelvtani, irodalmi ismereteket kell megtanítania, fogalmazási, olvasási, helyesírási készségeket kell a tanulókban kialakítania.)