Irodalmi Szemle, 1978
1978/2 - LÁTÓHATÁR - Mináč, Vladimír: Jozef Miloslav Hurban összegyűjtött perei — II. rész (esszé)
Vladimír Mináč JOZEF MILOSLAV HÚRBAN ÖSSZEGYŰJTÖTT PEREI II. Fordította és jegyzetekkel ellátta: TŐZSÉR ÁRPÁD A fiatal Húrban — mondjuk Húrban 1842-ben — teljes egészében Štúr bűvöletében él. S nemcsak a filozófia s a politika kérdéseit, de a meghittebb területeket, pl. a másik, a gyengédebb nemet illetően is. Štúr, amint az ismeretes, csak az elvétve fellobbanó, platónikus szerelmek luxusát engedélyezte magának, s ha a szexualitásról, a bűnös test dolgairól volt szó, merev lett, mint egy pietista. A testi szerelmet majdhogynem romlottságnak tartotta. Nézzük, hogyan vélekedett Byronról a Vrchovskýval15 folytatott ismert szópárbajban: „Nos, vajon ez a költészet emeli hát az emberiséget az eszmék világába, s szolgál világítótoronyként a nemzeteiknek a történelem útjain, mikor az emberi testet úgy for gatja szinte az unalomig, mint valami villára szúrt falatot, és minden részét külön mutogatja?” S ezt az elméletet a gyakorlatban is következetesen alkalmazta, s ez kegyetlen dolog lett volna, ha nem lett volna megmosolyogtató is. Mikor „úgy esett, hogy Štúr kedvence, Samo Chailupka16 is megbotlott, érts: túlságosan beleszeretett saját fiatal feleségébe, Štúr magából kikelve adta tudtára urbi et orbi: S. Chal. a szlávok nagy családja számára meghalt; már kapom is a halálára írt halotti verseket. A példás buz- galmú férfit asszony temette el.” S a mester véleményén volt a tanítvány is. A huszonöt éves Húrban így kommentálja Ľudovít Gaj házasásgát: „Ha a bátor ember megházasodik, mindjárt a feleségére és gyermekeire gondol, hogy szerencsétlenné ne tegye őket; jön a család, a rokonság, s isten tudja, még mi. S a derék hősből és filozófusból közönséges filiszter lesz.” Lám, lám! Az asszony arra való, hogy eszményi szerelemmel szeressék; idejében el kell tépni a hozzá fűző szálakat. Húrban egyik eszmei-publicisztikai jellegű prózai írásának Vladimír nevű hőse (ez a szlovák irodalom első Vladimírja) kitér a szerencse elől: inkább legyen boldogtalan, mintsem filiszter: „Egyedül maradtam az emberi harag és jóság tengerén. 0, szerencsecsillagom, vezess korán és örökké a jó hullámok irányába, s vigyen utam akár az egyéni szerencse sírján keresztül, ha az emberiség boldogságának partjaihoz vezetsz.” Lám, lám! A fiatal Húrban úgy néz a nőkre, mint mestere: a nők az ő számára is csak olyan majdnem-emberek. „Boleslavskyné tisztességes és szerény asszony volt, nem dugta bele mindenbe az orrát...” Az olyan nőkkel, akik csak a fedő alá dugják az orrukat, még ki lehet jönni. De akik nem nyugodnak bele sorsukba, azok egyenesen a pokol küldöttei. „Ezek a tévelygések”, írja Štúr a nők egyenjogúsításáról, „már eddig is sok erkölcstelenséget okoztak, de ha ezt a csúfságot tovább folytatják, biztosra vehetjük, hogy semmi jó nem sül ki belőle, csak zavar s a házi béke megbomlása!” S a tanítvány még megtetézi: „Valahány szurtos leányka mind nagyságosasszony akar lenni, s az ágrólszakadt, akinek kenyérre sem telik, selyembe és hamis aranyba öltözteti asszonyát, a városi kisasszony meg vagyonkáját elcigarettázza, s miután a délelőttöt a cifrálkodás rossz levegőjében töltötte, a délutánt lustán átaludja.” „A nők furcsák”, mondja Húrban más helyen. „Nyelvi logikájuk hosszú fonalakat ereszt, de fogukkal sokszor eltépik őket... Ha hagyod magad asszonyi logikától ve
