Irodalmi Szemle, 1978
1978/1 - Tóth László: Vers — négy tételben, Csönd, Kék fátyol..., Beköltözne ismét, Yorick elment (versek)
TÓTH LÁSZLÓ Vers - négy tételben i Ég, lobog. Karja láng, öle izzó fészek. Lenge köntöse füst, csupasz faágon leng. 2 Ezt a szót még belőle kimentem. Ezt az álmot még belőle kimentem. Ezt a hangszert még belőle kimentem. 3 Nem is a hangszert: a dallamot magát. Nem is az álmot: a fényességet magát. Nem is szót: az éneket magát. 4 Magamba óriásodom. Füst lenge köntöse leng körül. Tisztul, nyárul az ég. Csönd. Kék fátyol... Beköltözne ismét Beköltözne ismét a versbe vinné magával egész életét tág teret remélve lakhatót nyitna ajtót s nyitna ablakot ölelne élne halna benne magjait elszórná szerteszét hazát teremtene — hontalan ki önnön on*-jában szomorú de az einari**-ban ezer arca van * on [gör.] — létezés (egyéni létezés) ** einari (gör.) — lét (egyetemes lét) Yorick elment K. I. motívumaiból Koporsó födele kattan, koromNap vigyorog ránk, kék fazékban fő a kappan, mi tort ülni jöttünk ide, csiger kaparja torkunkat, Kogutowicz úr káromkodik, kék fazékban fő a kappan, koromNap vigyorog ránk, koporsó födele kattan. Csönd. Kék fátyol lebben. Élni se, halni se szebben. Villogni tengerben, porban, Halfarok, gyertya ha lobban. Égni kezd, lobog a szemben. Csönd. Kék fátyol lebben.
