Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - FIGYELŐ - Lehel Lajos: Györffi Kálmán: Házavatás, Ágnes
Györffi Kálmán: Házavatás, Ágnes Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a romániai magyar prózában új szín a fiatal Györffi Kálmán művészete. Különbözik mind ebben az irodalomban újabban kitapintható llrai-szociografikus, mind a groteszk-ironikus hangvételtől. Munkásságát leginkább a lélekrajzban jeleskedő Szilágyi Istvánéval rokonlthatnánk, de amennyi a rokon vonás, legalább annyi a különbség is. Első kötetében a Csendes hétköznapokban mindennapi életünk összetevőit örömét, bánatát vizsgálta. Ojabb közreadott két Írásában visszafogott elbeszélő stílusával ugyancsak a hétköznapi cselekedeteknek, témáknak, plasztikus lélektani ve- tületét állítja elénk egyénien, érdekesen. A Házavatás című kisregényének tárgya is egy jellemző társadalmi-szociológiai kérdésnek árnyalt bemutatása, megválaszolása. írásában a házépítés bemutatásának jelentése kettős: egyrészt nagyon is hétköznapi, ma még sok ezer embert nap mint nap foglalkoztató kérdés. A második jelentésréteg általánosabb, a munka, a szüntelen önépítés mikéntjének ábrázolása; jelen esetben azé, hogy miképpen válhat, torzulhat a cselekvés értelmetlené, pótszerré. A Házavatás hőse pályamunkás, de a vasútnál eltöltött évei számára szinte nem is léteznek. A napja igazából akkor kezdődik, amikor a munkából hazatérve nekiláthat háza építésének. Mint jellemrajzából kitűnik, Feri alapjába véve rendes, szorgalmas ember, de háza befejezésének minden más elé helyezése, az erőn felüli vállalás nyomasztó anyagi gondjai, önzővé, cinikussá teszik. Hősünket önkéntes robotja teljesen átformálja, jelleme átalakul, de csak egyetlen alkalommal kerül önmagával és rögeszméjével szembe — és akkor Is csak egy pillanatra —, amikor összeomlik biztosnak hitt családi élete. Megtudja, hogy egyetlen lányuk sem az ő gyermeke, sőt nem is jön vissza a városból, ahol tanul, az újonnan épült házba. De még akor sem hajlandó tudomásul venni, hogy munkája elvesztette értékét, mániává torzult. Feri végül tető alá hozza házát, de belerokkan ágynak dől. Ennyi lenne egy ember élete? Györffi egyértelműen utal, az olvasót többre serkentve, e munka elégtelenségére. A beteg hallja, mint pattog le a festék az ablakdeszkáról, ajtóról. Újra kellene festeni — gondolja —, de már nem bír felkelni. Györffi Kálmán a vidéki emberek krónikása, a fejlődő átalakuló vidéké, de több Is ennél. Feri partikuláris élete modellje is lehetne az építés és fejlődés voluntarista szemléletének, az erőn felüli vállalások veszélyeinek. A kötet másik kisregénye az Agnes. E kétségtelenül szerényebb írásműben elsősorban a szerző lélekrajzalt és rutinos íráskészségét kell dicsérnünk. A felvázolt történet a kicsinyes gyűlölködés kórképe. Az írónak erényére válik azon igyekezete, hogy többre törekszik egyszerű helyzetek és jellemek ábrázolásánál, szinte lélektanba illő érdeklődéssel és tárgyilagossággal a gyűlölködés eredőit igyekszik megfogalmazni, igaz néha ennek következtében túl is írja a témát. Egy öreg- aszony utolsó évelt beszéli el, akit egyik gyereke sem vesz magához, egymáshoz küldözgetik. Végül megállapodik, de csak azért mert lánya, férje iránti bosszújából
