Irodalmi Szemle, 1978
1978/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Gondolatok a harmadvirágzás kezdeteiről két évforduló kapcsán
TURCZEL LAJOS Gondolatok a harmadvirágzás kezdeteiről két évforduló kapcsán 1978-ban két olyan esemény évfordulóját ünnepeljük, amelyeknek új irodalmi szakaszunk fejlődésében rendkívül fontos szerep jutott. Az első esemény 1948 Februárja, amely — amellett, - hogy új társadalmi korszakot indított el országunk történetében — bennünket, csehszlovákiai magyar kisebbséget valósággal újrateremtett, leírtságunkat fölszámolta, megkérdőjelezett létünket újraigazolta. A második évfordulós esemény, az Irodalmi Szemle 1958-ban való megalapítása, a Február által megvalósított újrateremtés szellemi részének egyik fontos láncszeme volt: a feléledt s kibontakozásnak indult Irodalom az Irodalmi Szemlével olyan bázist kapott, amely az erők koncentrálásával, szervezésével a minőségi fejlődés lehetőségeit is biztosítani tudta. Most, amikor ilyen jelentős évfordulók távlatából nézünk vissza az új irodalmi szakasz alakulására, jól láthatjuk, hogy az 1948—1958 közötti időszak a harmadvirágzás kibontakozás! korszaka. Az előző években, a jogfosztottság Idején (1945—48) irodalomról, irodalmi életről egyáltalán nem beszélhetünk, hiszen annak legelemibb feltétele: a magyar nyelvű sajtó teljes mértékben hiányzott. Ezt a kérdést a harmadvirágzás genezisével foglalkozó, vagy azt érintő írások olykor nem veszik tekintetbe, pedig ezzel akarva — nem akarva kisebbítik azt a szerepet, melyet a „jégtörő és gyümölcshozó Február” a szellemi életünkben Is betöltött. A kibontakozási korszak időhatárának és körülményeinek a tisztázására ma azért Is szükség van, mert születőben vannak olyan összefoglaló munkák, melyek a harmadvirágzás egészét vagy részeit dolgozzák fel. Ismeretes, hogy a harmadvirágzás kialakulási körülményeivel először a névadó Fábry Zoltán foglalkozott, és a nehézségek jellemzésére, szemléltetésére a „semmiből való indulás” formuláját, ha úgy tetszik: metaforáját használta. (Korábban Fábry a csehszlovákiai magyar irodalom eredeti indulását is ezzel a metaforával jellemezte, s ezért az 1948 utáni újrakezdést a semmiből való másodszori indulásnak nevezte.) Ennek a metaforának az Indokoltságát, valóságát is megkérdőjelezték már egypáran, pedig olyan metafora ez, amelyben a kifejező és a kifejezendő igencsak közel áll egymáshoz. Az 1938—48 közötti történelmi viharok a csehszlovákiai magyarságot nemzetiségi állományában és szellemi erejében alaposan megtépázták, úgyhogy amikor a regenerációra sor kerülhetett, a szellemi élet és az irodalom újraindulásához szükséges belső források szinte a semmivel voltak egyenlők. A szervezkedő irodalmi élet például csak két-három tapasztaltabb íróval számolhatott, az irodalomból jelentős műfajok estek ki, és újraélesztésükkel tájékozatlan, kezdő emberek próbálkoztak. Hogy a kibontakozás a sziszifuszi nehézségek ellenére sikerülhetett, az egyrészt az állampolgári jogait visszakapott magyarság életerejének és lelkességének, másrészt a Február szellemében végrehajtott további intézkedéseknek volt köszönhető (a magyar iskolák felállítása, a sajtó és könyvkiadás megindítása stb.). A rendkívüli Indulási nehézségek és hiányosságok következtében a harmadvirágzás tisztulási, kiegyenlítődési korszaka meglehetősen hosszú ideig tartott. Ebben a szakaszban a mennyiségi tényező növelésének szükségszerűsége a türelmes és pedagógiai jellegű kritikát igényelte. Hogy Fábry 1948 után sem tért vissza ahhoz a szigorú esztétikai igényességű kritikai krédóhoz, melyet a húszas évek első felében hirdetett meg (de aztán csakhamar eltért tőle), az sok más ok (elsősorban a vox humána koncepciójára való összpontosítása) mellett az irodalmi újrakezdés nehézségeivel magya
