Irodalmi Szemle, 1978

1978/10 - ÉLŐ MÚLT - Vígh Károly: Simándy Pál (1891—1978)

politikai karriert futott be a párt sorai között. Az okokat keresve, foglalkoznunk kell Simándy Pál eszmerendszerével.

Szocialista szemléletét merőben idealista alapról vezette le, mert nem vállalta a materialista filozófiát és a proletárdiktatúrán alapuló társadalmi rendet. Mégis így fogalmazta meg szocialista nézeteit: „Híve vagyok az Igazságos társadalmi rendszernek, amely megszűnteti a kizsákmányolást és minden ember számára biztosítja a boldogulást, a jólétet és egyéniségének kibontakozását. Továbbá hiszem — vallotta — hogy az csak a termelőeszközök köztulajdonban vételével érhető el.”

„Végső soron az a meggyőződés alakult ki bennem — olvashatjuk világnézeti állás- foglalását — hogy az új világ megformálása és megszilárdulása nem is remélhető az én három eszmém: népiség-nemzetiség, keresztyénség és szocializmus együttes érvényesülése, szintézise, mint ideológiai alap nélkül.”

Ilyen eszmei alapon, amely lényegében közel állt a marxi szocializmushoz, nem csodálható, ha a keze alatt eszmélődő munkásfiatalok az YMCA-ból egyhamar megtalálták az utat a kommunista pártba.

Simándy Pál a világ dolgairól vallott nézeteit, filozófiáját a legmélyebben és a legalaposabban híres munkájában, Az elsikkadt hegyibeszéd-ben fejtette ki.8 Ebben a művében arra a megállapításra jut, hogy a történelmi keresztyénség mindmáig vak és képtelen felismerni a jézusi evangélium dialektikus egységének kettős irányát és célját. Egyfelől a hatalmas erejű életösztönt, a szerzési vágyat és akaratot, másfelől az önmegtagadó szolgálatot, a segítőkészséget, a közösségért való hősi önfeláldozás belső parancsát. Ez utóbbi csak a kevesek élettörvénye a sokakkal szemben. A történelmi keresztyénség a kevesek hegyi beszédének kemény etikáját egyetemes, mindenre kötelező törvényként értelmezi. így sikkadt el a történelmi keresztyénség kezén — vallja Simándy — a hegyi beszéd igazi értelme. A keresztyén egyházak hibájául rója fel, hogy nem veszik figyelembe a társadalmi fejlődést, a világ javairól és örömeiről való lemondást hirdetve, képmutatóvá, hazuggá, üres szólamok hirdetőjévé válnak.

Hangsúlyozza: „az én evangéliumi szemléletem teljes megegyezést mutat a szocialista szemlélettel.” Majd kifejti: „Jézus evangéliumából az is önként következik, hogy az emberi nem haladásáért folytatott harcnak hivőt és hitetlent közös táborba kell vonnia.”

Az elsikkadt hegyibeszéddel Simándy méltán vívja ki Romain Rolland és az öreg Ignotus elismerését. Fábry is „etikai remeklésnek” tekinti, Szalatnai Rezső pedig „a moralitás lefegyverző bölcselete”-ként méltatja. Amikor egy ízben világnézetéről faggatják, azt tréfásan simándyzmusnak nevezi, majd nagyon komolyan hozzá teszi: „nálam a haladás konkrétan szocializmust, a népért élés magyarságot, a humanitás pedig kifejezetten jézusi, evangéliumi humanizmust jelent.” Jézus nevét azonban Simándy Pál nem dogmatikai, hanem „egyetemes emberi szimbólumként” értelmezi.

Társadalomfilozófiájáról, világnézetéről szólva, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mennyire híve volt a magyarság és a szomszédnépek közti békés, testvéri együttélésnek. Szlovákiában, Losoncon töltve el több mint egy évtizedet, nem egyszer adott kifejezést a szlovák nép iránti szeretetének és megbecsülésének, de voltak kitűnő cseh barátai is. YMCA-titkári működése idején nemcsak segítette fiatal szlovák kollégáját, Andrej Plávkát, hanem baráti érzelmeket is táplált irányában. Plávka, memoár-kötetében erről így vall: „Magyar kollégám, Gombos azért maradt meg az emlékezetemben, mint ember, humanista és olyan barát, mint amilyennel még mindig kevéssel és ritkán találkozunk a nemzetek között. Az ilyen emberekkel valóban nem lenne probléma kiépíteni a valódi testvériséget, amelynek gyökerei a kölcsönös tiszteletben, a türelmességben, mélységes bizalomban és a nemzeti hagyományok és kultúrák kölcsönös megértésében fakadnának .. ,”9

Maga Simándy, már elkerülve Losoncról, egy 1933-ban tett ottani látogatása alkalmával — 1933. augusztus 16-án — írja le ezeket a sorokat cseh és szlovák barátairól:

„Losonc falai között az elmúlt évek során testvéremmé lett a cseh Rádl Emánuel, a népek fölött álló igazság bajnoka; Premysl Pitter, a keresztyén humanizmus cseh apostola, Palaček Anton, aki a népem iránti szeretetből megtanulta nyelvünket (Plávka előtt volt a losonci YMCA szlovák titkára — V. K.); s az ifjú szlovák író: Plávka András, a mindig víg és szellemes Cincik Josko, a Kocur tehetséges rajzolója.”