Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - DOKUMENTUMOK - Szántó György: Levelek a rabságból

Mauthausen parancsnokságához tartozott, március 6-án pedig Bergen Belsenbe transzportálták. Talán még sikerül felkutatni életben maradt rabtársait, akik életútjának végső szakaszáról be tudnak számolni.

Straka utolsó leveleinek részletes elemzése nem célja ennek az írásnak, mégis érdemes rámutatni a láger-levelek néhány jellegzetességére. Az elsőnek idézett levéltől az ötödikig mindegyik sorszámmal van ellátva, júniusban egy, júliusban és augusztusban két-két levél megy a család címére. Csak szeptemberben íródott volna az engedélyezettnél kevesebb, egyetlen levél? A számozás szerint ez a hetedik, viszont az októberi keltezésű két levél a hatodik és kilencedik. Hol van hát a nyolcadik?... Vagy elveszett, vagy pedig a levélíró vétette el a számozást. Ezért van, hogy a legutolsó levél tizennegyedikként szerepel a számozás szerint, pedig csak tizenhárom érkezett meg Prágába.

A láger-levelek az előírásnak megfelelően német nyelvűek. Anton Straka a családjával folytatott levelezés zavartalansága érdekében igyekezett olvashatóan, érthetően irni, hogy a cenzúrát ne bőszítse. Persze, már első látásra nyilvánvaló, hogy a levelek írója nem német anyanyelvű. Annyit tud németül, hogy a szükségnek megfelelően ki tudja fejezni gondolatait, megvan az alapvető szókincse. Bizonyos szavakat azonban nem ismer, különösen finomabb árnyalatú igéknél pótolja a hiányzó, talán már elfelejtett szót a machen, habén és tun segédigékkel. A dér, die, das névelők helyes használatában sem biztos és a mondatok szórendjét hol csehül vagy szlovákul, hol pedig magyarul gondolkodva állítja össze.

Ha az utolsó levelek bármelyikét összevetjük Straka cseh nyelvű leveleivel, szembetűnő, hogy csehül kifejezetten szép, szinte költői stílussal, megfelelő szóválasztékkal ír, németül pedig tömör a stílusa, egyszerű gondolatokat, rövid mondatokat, ismétlődő fordulatokat vet papírra. Meglehet, hogy ez nem minden esetben hiányos nyelv- ismeret következménye. Hiszen a koncentrációs tábor rendszabályai tiltották bizonyos dolgok közlését s megszabták a levelek terjedelmét, ami már maga is kizárta a ter- jengősséget. A lehető legtöbbről beszámolni a pár sorosra szabott levélben — ez az igyekezet szoktatta rá Strakát olyan távirati stílusra, hogy ahol nem fenyegetett értelemzavar, kihagyta az állítmányt vagy a névmást.

A németül írott láger-levelek tehát nem stílusuk, hanem tartalmuk miatt fontosak számunkra, mert rávilágítanak egy igaz ember sorsának eddig ismeretlen alakulására.