Irodalmi Szemle, 1977
1977/10 - ÉLŐ MÚLT - Bél Mátyás: Zemplén megye leírása
A vers mellett a márványtáblán a következők olvashatók: „Ezt a síremléket, ■ a Tekintetes és Nagyságos Űr, Bocskai Bocskay Miklós úr, Magyarország választott királyának belső tanácsosa részére, aki miután 54 évet, 4 hónapot és 18 napot élt, lelkét Krisztusnak az 1621. esztendő július 15-én visszaadta, Nagyságos Bocskai István emelte”.50 Ezt a verset azért foglaltuk e leírásunkba, hogy váljék a Sóvári Micz bán és az anyai vére után a Bocskayaktól származó fényes Vécsey nemzetség emlékévé és ékességévé. Ez a család egyébként sem szűnik meg ősi vérének dicsőségét minden nevezetes tettében megőrizni. A kastély mind ez ideig ősi alakját őrzi. A falu azonban mind ez ideig néptelen. Fokozatosan gyarapítják a magyarokkal kevert rutének, akiktől a jövedelem is származik. Sajnos oly kevesen jönnek, hogy nagy nehezen szedik össze magukat. Talaja elhanyagolt és az árvizektől károsodik. 8.—9. Kis és Nagy Kövesd.31 Két falu. Latinul Minus és Május Kövesd. Mindkettő ugyanannak a hegynek lábánál fekszik. Mégpedig Kis Kövesd a hegy déli, Nagy Kövesd viszont a hegy keleti oldalán van. A két falu egymástól alig negyedórányi járásra esik. Szerdahelytől kelet felé negyed mérföldre vannak. Régen a két falu földesura a Bocskayakkal rokon Sós család volt. [A birtokjog] most azonban a Sósok anyasági leszármazottainak, a Kloubusiczkyak kezére szállt. Mindkét falut ők művelik, melyekben néhány jobbágy [lakik]. Nagy Kövesden magyarok laknak. A nem nagyon régen betelepített Kis Kövesd lakói azonban vegyesek. Az említett hegynek a két falu felé — kelet és dél felé — néző oldalán szép sűrű szőlő zöldéi. Fajtája eléggé 'jó és nemes, [bora] mégis csupán házi fogyasztásra alkalmas. Mindazok a sík részek, melyek a két falu többi részén [90/ fekszenek, szűkösek és csak kis részük száraz. [Határát] mivel benne mocsarak vannak, de különösen a rajta átfolyó Karosa miatt, szép erdők árnyékolják. Továbbá Nagy Kövesd keleti oldalán egy bizonyos eléggé kimagasló domb emelkedik. Rajta [a faluval] azonos nevű vár áll. Tetejét már elveszítette, de hosszú falai mind ez ideig épségben tűnnek fel. A várat talán a Sós család „Amíg a háborúk haragvó hullámai dühöngenek és szerte e világon a bősz erőszak meg az éhség nyomorultakat pusztít, Miklós, a daliás előd, a fejedelmi testvérnek, Bocskay Istvánnak, a választott királynak, mikor az a hazáért és a tiszta vallásért a német ellen fegyvert fogott, kezdettől segített. Őseit e nemzetség Micz bántól és Simontól számítja, kinek házát hét nemzedék szaporítja. Micz bánt mint férjet hatszor érte a szerencse, s utódaiban családja felvirágzott. Küszöbére lépő cselédeit Micz bán szigorú, de titkon kedves, felesége gondjaira bízta. Ott növekedtek, gyarapítva övéi számát. E Bocskayak közül kegyes férfiú támadt. A bátor lelkeket oroszlán, a győztest korona, a bölcset a sárkány neve és jele kíséri. Nem veszett kárba, amit e nemes oroszlánok tettek, keblükbe vésik a fejedelmi pálca tiszteletét. Ezért tehette, hogy állhatatos lélekkel a királyi koronát nyitott sisakján hordotta. A vagyon után mások epekedjenek, néki elég a lángelme jutalma és a király szeretete. Bárki légy is ki e sírboltot megtekinted, e hamvaknak, e holtaknak és csontoknak kívánj békés nyugodalmat.”49 hanem költemény is van. A Bocskay nemzetség helyezte oda. [A költemény] így hangzik:
