Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Add tovább! (Egy rendhagyó antológia margójára)
ADD TOVÁBB! Egy rendhagyó antológia margójára A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Kozmosz sorozatában a szokottól teljesen eltérő gyűjtemény jelent meg, amely ötvenöt mai magyar költő és Író munkáit tartalmazza. Versek, novellák és regényrészietek mellett esszéket és kisebb tanulmányokat találunk a kötetben. A rövid előszó az olvasó tudomására adja, hogy az antológia a Magyar írók Szövetsége József Attila Köre és a Móra Könyvkiadó közös vállalkozásának az eredménye. A megválasztott, háromtagú szerkesztő- bizottság elolvastatta a kiválogatott anyagot egy huszonnyolc esztendős vegyész- mérnökkel, majd beszélgetett vele, s a kötetben közre adja válaszait. A mérnök szavaiból kiviláglik, hogy bár sok fenntartással kénytelen élni, nagyjában hasznosnak találja a gyűjtemény megjelentetését. Nem érdektelen, hogy ez a jószemű fiatal olvasó a költők érzelmi életének szegénységét hibáztatja. Kevés a gyűjteményben a szerelmes vers, állítja, és csak azoknak a verseknek ad pardont, melyeknek dallama van, szinte énekelnek. Az egész kötetről az a véleménye, hogy „kevés az olyan mű, amelyik a közösségi, általában emberi problémákkal foglalkozik, és a jövővel: hogy mi várható.” A novellák már jobban tetszenek, mondja. Kivált az igazság megismerését szolgáló írások. Közhelyként hangzik ez, de abban igaza van, hogy a széppróza színvonala magasabb a líráénál. Talán abban a pontban a leghasznosabb az interjú, ahol K. A. vegyészmérnök a jövő problémáit érintve kijelenti, hogy az ember még mindig idegenül áll a technikai csodákkal, a munkájával és munkaadójával szemben. Az embernek a termelés rendszeréhez fűzött kapcsolatáról, az emberiség jövőjéről, tudomány fejlődésének irányáról beszélve, aggasztja, hogy az emberiség elpusztítja önmagát egy háborúval vagy azzal, hogy annyira szennyezi a légkört, a környezetet. „Hát senkit sem érdekel, hogy a Dunából egyszer csak majd nem lehet vizet venni? — fakad ki. — Szerintem ezek olyan döntő kérdések, amelyek mellett a modern irodalom nem mehet el..." (Déry Tibort, a magyar irodalom nagy öregét hasonló gondok gyötrik. Lásd: Egy nap hordaléka.) Azt hiszem, érdemes volt ezt a beszélgetést közölni, mert pregnánsan kiviláglik belőle az értelmiségnek az új irodalom alkotásaihoz való viszonya. De megsegítik a fiatal olvasót véleménye megalkotásában is, ami minden bizonnyal a szerkesztők célja volt, amikor a pályájukon elinduló fiatal írókról és költőkről, tehát az új irodalmi nemzedék szellemi arculatáról képet kívánnak adni, mondván, hogy „a kötet 1976 összegezése”. A közel 38 ívnyi antológia szerkesztői hat igen hangzatos című fejezetre osztották az anyagot. Ennek az osztályozásnak különösen ott világos a szempontja, ahol a válogatás közös vonások, tematikai és eszmei egység szerint történt. Ahol azonban ez az egység és bizonyos időbeliség hiányzik, ott könnyen elbizonytalankodik az olvasó, nem érzi tisztán a vállalt feladatot, mely szerint a kötet a pályájukon elindulókat kívánja közelebb hozni a fiatalabb korosztályhoz, a kísérletezés és avantgardizmus iránt fogékony olvasóhoz. Ha egészében nézzük a testes kötetet, találunk benne verseket, melyeknek mondandója időálló, jellege és formai szépsége esztendők múlva sem kopik el. így Baka István lKönyörgés lányom életéért), Dobai Péter (Egy régi hosszú kelet-európai tangó egy régi kelet-európai étteremben), Szilágyi Ákos (További Tovább!) Veress Miklós (Oda a megmaradáshoz), Szentmihályi Szabó Péter (Zrínyi Eszék alatt) versei megállják az idő próbáját. De Bari Károly, Kiss Anna, Péntek Imre, Petri György, Szepessi Attila lírája is
