Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - NAPLÓ - Mártonvölgyi László: Szécsénykétől Budapestig
SZÉCSÉNYKÉTÖL BUDAPESTIG KOMJÁTHY JENŐ ÉLETÚTJA „A népies nemzeti költészet üres epigonjainak kincstári optimizmusa, falusiassága, nacionalizmusa, a Lampértek, Szabolcskák, Kozma Andorok, Pósa Lajosok poézise, •a Hét költőinek (Ignotus, Makkai, Heltai) kultúrált, de sekélyes emberségű modern franciasága mellett — csúcsként emelkedik ki a századvég lírai lapályán Komjáthy Jenő életműve” — Irta egyik tanulmányában • Nagy Miklós. Komjáthy Szécsénykén született 1858. február 2-án, s Budapesten halt meg 1895. január 25-én. Hogy Szlovákiában emlékét idézzük, az korántsem véletlen. Életművének nagy részét, verseinek zömét ugyanis egy kis nyugat-szlovákiai városkában, Szenicen (Senica) írta meg. Hogyan került a magyar poéta egy szlovák városkába? Az első köztársaság idején, 1934 őszén vonatra szálltam, hogy a helyszínen nézzek utána a dolgoknak. Nagyszombatban átszálltam egy vicinálisra, amely aztán a jablonicai alagúton át vörös lombú fehér nyírfák, sudár erdei fenyők és vadvizek között szállított tovább, az akkor még isten háta megetti Szenicbe, melynek talán 3000 lakosa volt. Azt már tudtam — hiszen rendszeres előtanulmányokat végeztem —, hogy Komjáthy Jenő a szenici polgári iskola tanára volt, noha nem tíz éven át, mint azt róla a Révai lexikon írja, tehát utamat a polgári iskolába kezdtem meg. Élt bennem a remény, liogy találkozom még emberekkel, akiket tanított, vagy akik ismerték őt. Nem tévedtem. Svätý igazgató volt az első. Jól emlékezett egykori tanárára. Magas, szikár, vékony ember volt, forró szívű és beteg tüdejű. Diákjaival szemben szigorú, de minden- .kor igazságos. Magyart és németet tanított. Az osztályban nemegyszer olvasott fei pompás Heine- és Lenau-fordításokat, s csak utólag derült ki, hogy ő ültette őket .magyarra. A polgári iskolával szemben lakott, néhai Zelliger Antal házában egy háromszobás lakásban két fiával és Zelma leányával. Felesége, Márkus Gizella szintén tanított, szűkösen megéltek a kettejük fizetéséből. Beszéltünk Zubek nyugalmazott elemi iskolai tanítóval is, aki elmondta, hogy Komjáthy egy szót sem tudott szlovákul, de nagyon érdekelte a szlovák szegénység, különösen a kivándorlás problémája. E felől sokszor kérdezősködött. A szlovák diákok — ezt egy másik diákja, Hrva János nyitrai rendőrkapitány mondta el — rajongtak érte, mert nem ismert nemzetiségi különbségeket. Ugyanezt erősítette meg a szenici származású dr. Kenedy Kornél, nyitrai ügyvéd is, akit Komjáthy szintén tanított. A kapitalizmus korának irodalmárai nagyobbrészt elsiklottak Komjáthy szenici évei felett. Az új kritika viszont helyesen értékeli a szenici tartózkodást és annak irodalmi jelentőségét. „Bármennyire is letargiába süllyesztette a műveletlenség és a magány — írta Sőtér István — mégis hasznára volt Szenic abból a szempontból, hogy a puha körülvattázott balassagyarmati környezet után rádöbbentette a parasztság nyomorúságára, elmaradottságára és az akkor tetőpontjára hágó kivándorlásra. Komjáthy jól ismerte az utópista szocialisták tanításait, az átlagos értelmiségnél úgy látszik többet tudott a párizsi kommünről és érintkezett Schmitt Jenőn keresztül az anarchizmussal. A fennálló társadalmi rend ellen szórta vádjait a Monológban és a Schlauch Lőrinc című versekben, az utóbbiban következetes antiklerikalizmusának adva hatalmas bizonyítékát. Az egyházban nem csupán a szabad gondolkodás, a modern természettudományok üldözőjét látta, hanem a részvényeit halmozó tőkést is, aki nem segíti a szegényt kenetteljes tanításai ellenére sem. Komjáthy többek között a Támadj fel, Palá- gyi Menyhérthez, Meghalok, Celeszta húgomnak, Margit húgom emlékkönyvébe, Ba- rátsmhoz és a Homályból című verseket írta Szenicen, ez utóbbi adta meg verskötetének a címét is. Itt született a Reviczky Gyula halálára is, melyben egy új, kulturált világban való hitét fejezte ki:
