Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - NAPLÓ - Duba Gyula: Illyés Gyuláról 75. születésnapján
a világ történelmében és az emberiség sorsának alakulásában. Alkalmas idő volt arra, hogy egyetemes érvényű egyéniségeket neveljen. A népek új programokat fogalmaztak maguknak s a nemzetek átértékelték és megújították eszményeiket. Illyés Gyula, egyénisége egységében, két irányban is jelentős részt vállalt magára a jövő érdekében: nemzeti adottságok és lehetőségek rendezői közt munkálja a szocialista közösségi életmód társadalmi értékrendszerét. Már maga ez a tény kiváló teljességet biztosít szellemi tevékenységének. Az ő nemzedéke formálta és kiteljesítette a szolgálat-irodalom lényegét: szavakkal és tettekkel egyaránt. Itt kissé el kell időznünk, mert a fogalom az írói törekvések értelméről árul el titkokat. Kétkedéssel kezdhetnénk a dolgok magyarázatát: hiszen szolgálat minden irodalom?! Szolgálja az emberiséget. A megkülönböztetés az írói akarat és célkitűzés jellegénél kap értelmet, az egyén és a közösség viszonylataiban: azoknak az íróknak van a legteljesebb szolgálattá telre reményük, akik szűkebb népközösségük létkédóseit felvetve, annak sorslehetőségeit munkálják és regionális valóságukat egyetemes érvényre emelve vélik és hiszik a legjobban szolgálni az emberiséget. Mindig is így volt, de ma még fokozottabban érvényes ez, mert a kommunikációs forradalom korában, az információk áramlásának a következményeként létező világ-egyidejűségben, bizonyos értelemben joggal beszélhetünk valamiféle világtudatról, s ennek kapcsán a népek-nemzetek híradásairól és jelenlétéről ebben a nagy egyetemes tudomásulvételben. S ennek felső szintjén, ahol a közösségek életének értelme és az emberi alkotómunka értékei össze- geződnek, átfogó értékű alkotók képviselik a népeket. S a mi nyelvközösségünknek egyik legjelentősebb követe a mai írásbeliség egyetemességében éppen Ő, az ünnepelt. Duba Gyula Gy. Szabó Béla: Ady Endre szülőháza (jametszet, 1968)
