Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - NAPLÓ - Duba Gyula: Illyés Gyuláról 75. születésnapján
lüT^IFIL® Az ötvenes évek második feléből emlékszem egy verseskötetére, a Kézfogásokra. S abban is a Szekszárd felé című versére, melyben a tanyai kismamával való találkozását éli újra át. Ma is bennem van az akkori csodálkozás: hogyan lehetnek az egyszerű, mindennapi dolgok ilyen mélyértelműek? Hol fér el egy megszokott látvány — a terhes nő — ténye mögött annyi meleg és bátorító életvalóság? A Puszták népét még később ismertem meg, harmincéves lehettem, amikor a kezembe került. Erről a könyvről meg az a gondolat jutott eszembe, hogy a paraszti életérzésnek és a faluközösségek, pusztai népek „lelkének” vannak olyan belső rejtekel, melyeket a benfentesek is, éppen mert velük s bennük élők, csak akkor ismerhetnek mélyen, ha nagyon tudatosan élnek. Tudatosan és nem kiszámítva, hanem figyelve és bölcsen gazdálkodva a megszerzett tapasztalatokkal, a személyesekkel csakúgy, mint a közösségiekkel. Később a Mint a daruak élménysorai győztek meg arról véglegesen, hogy azok tudhatják az emberi sorsnak ezeket a mélységeit és egyszerű szépségeit, akik nemcsak látják a dolgokat, hanem ösztöneikben, idegeikben érzik is azok súlyát és napról napra, őszintén és mélyen megélik értelmüket. Az író dolga: megélni minden számára adottat, s nem elég ezt gondolatban tenni, hanem egyben érezve, már-már szenvedve is az átélés súlyától. S itt következik az életerők hajszálgyökereinek — a Hajszálgyökereknek — pótolhatatlan értéke és hivatása: apró, finom szövevényük elszakíthatatlanul köt életközösségünkhöz. Illyés Gyula írásaival, könyveivel úgy odakötöz bennünket nyelvi létünkhöz és történelmi sorsunkhoz, hogy szinte már testileg érezzük az erőket, melyek fogvatartanak. Mintha azt mondaná: a világ otthon kezdődik, világnyitottságunknak szülőföldünk valós zártsága a kiindulópontja, álmaink és vágyaink végtelensége kicsinységünk tudatából csírázik. S ezt nem énköz- pontúan mondja, valamilyen büszke lelki magány trónusáról, sem az elzárkózás dicséretével és ajánlásával, mert nem individualista, hanem mi-központúan, hiszen egészében nagyon is közösségi ember. Ma már látnivaló, hogy életműve a modern magyar irodalom korszerűen élenjáró vonulásának a történelmébe tartozik. Sok vonatkozásában korszakok felettien is meghatározó jellegű. S azt is tudjuk, hogy egy irigylésreméltóan nagy élet tettekre vágyó tapasztalatai és alkotásokban megvalósított felismerései állnak mögötte. A rácegrepusztai tanyavilág, a Tanácsköztársaság vállalt eszméi és a „hunok” Párizsa korszerű és forradalmi együttesbe összeforrva adták az indító lökést, a szellemi életerőket az alkotói pálya kezdetén. Majd hat évtized telt el azóta, majd két emberöltő, s ez az időszak egyben korforduló Illyés Gyuláról 75. születésnapján
