Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Veres Jánossal)
rosszat tettek velem életem folyamán, azokat nem a személyem ingerelte, hanem a típus, amelyet képviselek. Nem vagyok maximalista, sohasem voltam az: nagyjából’ ismerem a korlátaimat és a lehetőségeimet is, tudom, hogy mi az, amit e kényszerhelyzeten, ezen a rámszabott sorson belül megtehetek és mi az, amit nem. Nem vagyok már fiatal, meggondolatlan. A lemondások és mindenfajta kínok sok mindent kiöltek belőlem, de egyúttal meg is edzettek. Egyet viszont nagyon sajnálok. Azt, hogy a sematizmus évei az irodalmi tevékenységem szempontjából igencsak elfecsérelt éveknek bizonyultak. Amikor még fiatal, lelkes és produktív volt az ember, akkor írhatott volna igazán jó dolgokat, s épp akkor írta a legsilányabbakat. De iiát ezen már nem lehet segíteni... 9 Félsz a haláltól? — Perszehogy félek. Nem attól, hogy megszűnők létezni, hanem a halál pillanatától, meg ami azt megelőzi. De szerintem nem az a fontos, hogy ki hogyan hal meg, hanem az, hogy ki hogyan él. Az életre összpontosítsunk. Igyekezzünk szépen, hasznosan és- becsületesen élni. Ha már erről beszélünk, hadd jegyezzem meg: sok visszás jelenség (önzés, kapzsiság, dölyf stb.) abból származik, hogy az emberek elfelejtik: egyszer meg fognak halni. Fábry írja valahol, s vallom vele én is, hogy minden ember annyit ér, amennyit másokért tenni képes. Ez a legfontosabb. Frappáns befejezést ne várjon az olvasó. A krónikás ehhez a portréhoz alig tehet hozzá valamit. Legföljebb a költő egyik korábbi vallomásába fogózva csak árnyalhatja az amúgyis befejezhetetlen képet: „Oj-Tátrafüreden, amikor ott tartózkodtam, volt egy íratlan szabályból eredő szokás. Ha télvíz idején híre jött, hogy a villamosvasút sínpályáját a Csorba-tó felé eső szakaszon hóval borította be a szélvihar, minden ráérő,, épkézláb férfiember lapátot ragadott s a helyszínre sietett a torlaszokat elhányni. Ivan Skála cseh költő egyik kötetének a címei: A remény hajnali vonata. A tátrai polgárok példáját követve szüntelenül a kezem ügyében tartom képzeletbeli lapátomat, s azok közt állok, akik bármikor készek utat törni a remény vonatának.. Hogy egyre közelebb vihessen bennünket a Földi Harmónia nevű állomáshoz.’’ BIBLIOGRÁFIA EREDETI MŰVEK Három fiatal költő (versek Oszvald Árpáddal és Török Elemérrel, 1954), Ifjú szívem szerelmével (versek, 1955), Tüzek és virágok (versek, 1961), Földrengés után (novellák,, 1966), Fehér szarvas [versek, 1967), Homokvirág (válogatott versek, 1972). IDEGEN NYELVŰ KIADÁSOK Most cez Dunaj (Antológia z tvorby maďarských básnikov žijúcich na Slovensku — Slovenský spisovateľ, Bratislava, 1968). MŰFORDÍTÁSOK Pavel Bunčák: Válogatott versek (többekkel — Madách, 1975), Az idő sodrában (többekkel — Madách, 1975), Ján Smrek: Válogatott versek (többekkel — Európa, 1976). IRODALOM BÁBI Tibor: Három fiatal költő ■— Oj Szó 1954/154. Egy esztendő termése — Irodaim* Szemle 1968/1. DÉNES György: Négy új verskötet — Hét 1967/22—23. EGRI Viktor: Földrengés után — Irodalmi Szemle 1966/2. FÁBRY Zoltán: Kevesebb verset, több költészetet — Fáklya 1955/8—9. FÖNOD Zoltán: Költői út — kitérőkkel — Oj Szó 1968/16. KOVÁCS Kálmán: Veres János: Tüzek és virágok — Alföld 1962/3. TŐZSÉR Árpád: Egy költő helykeresése — Irodalmi Szemle 1963/1. TURCZEL Lajos: l/eres János új versei — Hét 1962/25. VARGA Imre: Mélyülő színek — Új Ifjúság 1972. VIII. 8. ZALABAI Zsigmond: Homokvirág — Irodalmi Szemle 1972/7.
