Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Illyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom

TURCZEL LAJOS

Ismeretes, hogy kisebbségi irodalmunk első szakaszában az emigráns íróknak igen jelentős szerepük volt. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy a Magyar- országon élő kiemelkedő írók közül is többen élénk érdeklődéssel kisérték szellemi erőfeszítéseinket, és tartósan vagy alkalmilag kapcsolatba is kerültek irodalmunkkal, irodalmi életünkkel. Mindezt elsősorban Móricz Zsigmondról lehet elmondani, aki — különösen itteni előadókörútjai alkalmával — több cikket Irt bontakozó irodalmunk alapvető kérdéseiről, tehetségekre hívta föl a figyelmet, és abban az időben, mikor a Nyugat társszerkesztője volt (1929— 1933), magyarországi publicitást igyekezett biztosítani íróinknak.

Móricz nemzedékéből még Schöpflin Aladárt, Babits Mihályt, a fiatalabbak közül pedig Fója Gézát, Németh Lászlót és Illyés Gyulát kell kiemelni. Schöpflin az elsők között látta meg a kisebbségi irodalom jellegzetességeit, új vonásait; Babits az enyhébb mérce kívánalma és az esztétikán kívüli szempontok eluralkodása ellen lépett fel; a Léva környékéről származó Féja Géza szlovákiai folyóiratok magyarországi szerkesztője, lektora, tanácsadója volt, és a dilettantizmust, kvaterka-szellemet Fábryéhoz hasonló kíméletlenséggel ostorozta. Németh László több kritikát Irt az Íróinkról, és az induló Válasz folyóiratban egy olyan ankétot kezdeményezett, amelynek célja a kisebbségek szellemi életének föltérképezése és aktivizálása volt.

Illyés Gyula — akinek az első Irodalmi szakaszunkkal való kapcsolatait itt most részletesebben akarom bemutatni — a legaktívabb kapcsolatteremtők és kapcsolattartók közé tartozott, s ilyen irányú ténykedésének jelentősége megközelítette Móriczét és Féjáét. Irodalmunkkal való intenzív kapcsolatait két egyenértékű részre lehet osztani: a szellemi életünkben való közvetlen és mozgósító jelenlétére és a magyarországi sajtóban irodalmunkról megjelentetett kritikáira.

I.

Illyés itteni szereplésének, „jelenlétének” legfőbb fóruma a Magyar Nap volt. Ez a népfront-szellemiségű kommunista napilap a korabeli haladó magyarországi irodalomnak — s azon belül a népi írók mozgalmának — nagy teret adott. „Mindenekelőtt a magyarországi népi megújhodás sokat ígérő friss lendülete legyen példánk — írta a lap kulturális rovatának vezetője, Vass László. — A magyar irodalom központjából felénk sugárzó szuggesztív erő, amely Illyés Gyula, Féja Géza, Kovács Imre s József Attila írásaival nekünk is küldött üzenetet, és hírt adott a magyarság belső szociális megújhodásának megindult folyamatairól. A szellemi, kulturális egység szakadozó szálait éppen ezek a hatáIllyés Gyula és a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom