Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry Zoltán kapcsolata Földes Sándorral

1924-ben mindketten munkatársai lesznek az erdélyi Genius című avantgardista lapnak (szerk. Franyó Zoltán), imajd Szántó György rövid életűPeriszkóp-jának. Hasonlóan, mint később a Korunkban, Fábry és Földes itt is a legradikálisabban baloldali munkatársakhoz tartoznak, s hozzájárulnak ahhoz, hogy e folyóiratok egyre haladóbb irányzatot képviseljenek. A Geniusban jelent meg többek közt Földes Fábry által is gyakran idézett programszerű verse, a Készüli, költő, amely ilyen forradalmi gondolatokat hirdet:

Készítsd a szavakat költő, talán már holnap beszélned kell! új szavakat, ha csak egyet is: rohamjelet! fényszót! szabadságjelet!

nézd, hogy dagad a vörös könny az erekben! — elnyomók durva ablakán földrengés vacog! — holnap! — a te néped fényt szül az utakon!

Fábry a Geniusba (később: Űj Genius) írta meg az Emberirodalom című kiváló esszéjét, s több színvonalas kritikáját és tanulmányát: Első regények, A mai Hebbel, Ke- lembéri Sándor: Az ősz szerelmese, Lányi Menyhért: Keleti hajós, Tamás Mihály: No- velláskönyv. „Fábry Zoltán az Oj Geniusban hitet tett a német expresszionizmus ember- kultusza mellett, elutasította az irodalom öncélúságát, az író tetszelgését, és szorgalmazta az írást cselekvésként értelmező irodalom kibontakozását” — állapítja meg találóan Kovács János a Genius-amtológia (Bukarest, 1975) előszavában. Kovács szakszerűen összehasonlítja az Emberirodalomnak itt közölt, majd a Korparancsban átírva közzétett változatát. Földes Fábrynak szóló leveleiben tréfásan és kissé cinikusan ír a két romániai lapról, mint általában a többi hazai és külföldi sajtótermékről is. „A Periszkóp második száma tényleg többet adott, de nem sokkal jobbat... A te cikked pedig: a kiindulás teljesen hibás. Az idézett kritikát egy nyomtatványügynöfc írta. Ez az írásod főként őt emeli. A magam részéről azonban mégis köszönöm: egy-két dolgot nekem megmutattál (a cikk Földesről szól — Cs. S.), s most már biztos vagyok az irányban, melyben haladnom kell.” (1925. IV. 27.)

A Periszkóp szerkesztője, a vágújhelyi származású Szántó György, Fábryhoz címzett leveleiben igen gyakran emlegeti Földest: „Máris nagy hálával tartozom Önnek, hogy a Genius útján megismertette velünk Földes Sándort, aki messze Kassákék fölé emelkedve, az egyetlen méltó utóda Ady Endrének... Ogy érzem, hogy verekednem kell ezért az emberért és fogok is.” (Arad, 1924. IX. 16.) Később ellentét keletkezett a Periszkóp szerkesztője és Földes között, amelyről mind Szántó, mind Földes részletesen beszámol Fábrynak, aki végül elsimította a különböző mentalitásukból eredő konfliktust. „Földestől egy idő óta hihetetlenül rosszmájú és gúnyos leveleket kapok, teljességgel úgy személyeskedik velem, mint ahogy egy nagyon nagy művész a kiadójával'’

— írja Szántó 1925 júniusában kelt levelében. Ugyanerről a komáromi író így vélekedik: „A dolog merituma, hogy kissé humoros hangot engedtem meg magamnak... így jött ki a Szántó—Fábry—Tilkovszky egymást (helyesebben: engem) dicsérő triász és a többi bolondság. És mert meg mertem írni, hogy a sok néger nyavalya a lapban nem helyes, kioktat az európai kultúráról... Azután küldtem verseket, s kértem a fel nem tjasználandókat vissza, mert nem vagyok kérődző, hogy egy marhaságot kétszer megírjak. Ez a nagy sértés, mert el akartam kerülni az eredetiben beiküldött kéziratok elkallódását.” (1925. VI. 20.)

Már a Geniusban (Szlovenszkói magyar Helikon cím alatt) rendszeresen közölték Mécs László és más szlovákiai költők verseit is, a Periszkópban pedig főként az avantgardista baloldaliakat publikálták: Földest, Faragó Sándort, Mihályi Ödönt, Fábryt, Sebesi Ernőt. Földestől egy versen kívül három folytatásban hozták egyik legérdekesebb „drámai kísérletét”, a Gyermekvihart, melyet így értékel Szabó György a lapról írt tanulmányában: „A társadalmi ellentéteket szinte vallásos-biblikus stílusban »meg- oldó« elbeszélésekkel szemben egyedül Földes Sándor küld vihart a társadalomra festő főszereplőjén keresztül, aki nem véletlenül viseli a Liber.us nevet az előítéletekkel és •érdekekkel megláncolt társadalomban. A montázstechnikát és a komprimált kifejezéseket szélsőségesen alkalmazó drámai kísérlet széles társadalmi körképet kíván adni, sietős ecsetvonásokkal rakja fel a kapitalizmus jellegzetes képviselőinek kicsit Grosz stílusára emlékeztető portréit...” (A Periszkóp, Fii. Közlöny, 1962.) A Periszkóp csupán