Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Fábry Zoltán kapcsolata Földes Sándorral

vei foglalkoztak — leveleikben és cikkeikben is. Kezdetben bizakodva tekintettek mindkettőjük költői fejlődésére, később egyre szigorúbb kritikával illették — főként Mécset. Földes 1924 januárjában még így ír róla: „Mécs nyílt levelét olvastam, micsoda prüszkölés lehet Mopszéknál, micsoda kavarodás, megbotránkozás lesz ebből. Egy pap, és így mer írni róluk! Várom a vihart, és örülök neki. Mécsnek még sok lökés kell, hogy tényleg elérje önmagát, s ha maga keresi ezeket az avató rúgásokat, annál jobb. Annyi biztos, hogy nem sokáig lesz Prágaiék kedvence.”

Mécsnek itt említett -nyílt levelét Fábry részletesen idézi a 'Vigyázzatok a nappalokra című tanulmányában, s így foglalja össze a dolog lényegét: „Mécs nemcsak a Hajnali harangszóval akart és vállalt valami önmagán túlmutatót. Irodalompolitikái téren is a haladás útvonalára lépett. Amikor az elterpeszkedő nacionalista amatőrök, a hivatalos magyar ellenzéki pártok önképzőköri elnökei, a pozsonyi és komáromi potentátok ... Magyar Jövendő címen új folyóiratot akarnak alapítani, melynek szerkesztőbizottságába Mécset is igyekeztek bevonni, Mécs a liberális, szabadkőműves, baloldali Kassai Naplóban Nyílt levéllel üzent a pozsonyi magyar íróknak, igaz, kellemetlen dolgokat.” [Stószi délelőttök, 242.)

Nemsokára azonban mindketten megváltoztatják Mécsről alkotott véleményüket, Földes már ez év áprilisában így ír róla Fábrynak: „Olvastam Mécs újabban megjelent írásait és hallatlanul gyöngéknek találom őket. Nemhogy az általam remélt harcos irányba fejlődött volna, de még esztétikailag is direkt visszafejlődött.” Mécsnek ekkoriban megjelent új verseiről Fábry is szigorú kritikát ír (1. Kúria, kvaterka, kultúra, 49, o.), s erre Földes némi cinizmussal így reagál: „Amit Méccsel csináltál, az meg egyenesen helytelen és fölösleges. így előbbutóbb az égi mannáról is lemaradsz. Kár, kár, kár az emberekkel törődni. Vigyázz: ki mekkorákkal törődik, maga is akkorára zsugorodik!” (1924. IX. 26.) Hasonlóan szellemes egy következő megjegyzése: „Épp itt van előttem Mécs levele. Hosszú, lilatintás. Váratlan betoppanás: »Kedves Kollégám!« Hát most én pap vagyok? Vagy ő kommunista?” (1925. III. 2.) Fábry pedig elsőként látta meg, hogy Mécs költészetének ellaposodását elsősorban az olcsó siker, az átlagolvasók közt nagyrészt személyes fellépéseivel szerzett rendkívüli népszerűsége okozta: „Mécs így lassan rákényszerül az Ölvedik Jankovich szentelte útjára... És ez: a biztos, lassú halál! Akkor még inkább százszor Szász Károly-féle támadás: még az ilyen gáncs is többet használ, mint száz forró pódiumnépszerűség.” (Kúria, kvaterka, kultúra, 49. o.)

Győry Dezsőt mindketten pozitívabban ítélték meg, de egyformán bírálták a hibáit is, s hogy Fábry mennyire irányadónak tartotta kezdetben Földes véleményét, ezt az is bizonyítja, hogy Földes egyik leveléből lemásolja és elküldi Győrynek a rá vonatkozó sorokat: „»Az az új szellem, amit Győry a Prágaiba akar beoltani, bizony csak a polgári ringlispil szellem. Kár ezért a fiúért, mert valami feltétlen motoszkál benne. De valakinek kellene, hogy tanítsa — beszélni. Van benne erő, de nem tudja magát kifejezni, s enrrek oka a polgári átok, mert nem tudja, hogy mit akar.« — Amikor a prosti- túciós verseid kezdtek megjelenni a PMH-ban, Földes rezignáltan ír rólad: »Én kezdem alább srófolni várakozásaimat. Igen, a falramászás vad dolgaiban mutatkozott valami, és főképpen erő, ami — hiába — minden kinyilatkoztatás alfája ... Utóbb megjelent dolgai kezdenek visszaütni a »vagyok Szlovenszkó jajba roppanása« félékre. És ez a legszörnyűbb az egész magyar lélekválságban: magyar ízű regényt, verset.«” (1925. XI. 4.) A felszabadulás után Fábry Győry költészetéről rendkívüli elismeréssel írt.

Fábryra elsősorban Földes kommunista magatartása, bátor ,/kiállása” hatott. 1924. március 1-én ilyen sorokat kapott tőle: „Az utóbbi időben néhány versem, elég rossz igaz (de ők a még rosszabbakat szeretik) jelent meg a — Munkásban, Kassán. Kommunista lap — botrány. Ilyen szégyen a családra! ... Lásd és olvasd őket — küldöm ... beleteszek a levélbe még két cikket Leninről.”

A stószi író nem fogadta el egyszerre, minden fenntartás nélkül Földes nézeteit. Erre következtethetünk az 1924-ben írt Földes-leveleknek ilyen részleteiből: „Most igazán nincs kedvem politizálni (épp egy kétórás beszéd után lihegek), s így csak röviden reflektálok arra, amit a Magyar Kommün lelkiismeretlenségéről írtál.” Majd hat pontban fejti ki véleményét a Kommün lényegéről. Fábry rövidesen Sziklay Ferencnek is megírja, hogy hasonlóan Földeshez, ő is publikál a kommunista Munkásban: „A proletároknak már a harmadik regényt fordítom, és mindegyik könyvalakban is megjelenik a Munkás-beli közlés után.” (1927. III. 22.)