Irodalmi Szemle, 1977

1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szuchy M. Emil: Szobrok és Ady-portrék Bokros Birman Dezső művészetében

még egynéhányan, név szerint már nem emlékszem rájuk: csak arra, hogy volt némi anyagi sikerük is, ami mindenesetre a magyar piktúra jelentős eseménye volt akkoriban Pozsonynak, a két lábra állni akaró, új szlovenszkói fővárosnak. Többször mentem át innen Bécsbe. Ma itt, holnap ott voltam. Pestre csak úgy hazajártam — pihenni! Sokféle népet, sok embert láttam, de mindenütt ugyanazt: hogy az emberek egyazon vággyal voltak telítve, hogy kifejezzék önmagukat. A művészet tükrét tartották fejük fölé — mint a szentséget... Műteremkeresés közben bejártam az egész várost, a perifériát is, míg végre, a Kolumbusz utcában, düledező, viskószerű házban két műtermet találtam... A nagyobbik szobát műteremnek alakítottam át, míg a kisebbiket lakószobának használtam. Mindkettő cementpadlós, hideg és hűvös volt. Az egyik sarokba fekvőhelyemet, a másik sarokba egy-egy széket állítottam. Volt egy mintázóasztalom, azt az ablak elé állítottam. Ezzel be is rendezkedtem. Lakott itt, a házikó kevésbé romos részében egy női kalapokat készítő hölgy, férjével együtt... Én a Stefánia kávé> házba jártam reggelizni, és az összes pesti lapokat végigböngésztem. A Világot, a Népszavát, a Pesti Hírlapot és a hivatalosnak számító Budapesti Hírlapot olvastam reggelizés alatt. Járt ide a világ minden képeslapja. Egy heti késéssel is néha, de megérkezett az angol, a francia, amerikai magazinok minden száma ... Ebben az időben pénz- szerzési gondjaim nem voltak. Minden ment rendesen a maga útján. Inkább az okozott gondot, hogy kit sorozzak be délelőttre, kit délutánra a mintázásra. A fa- és szénnagykereskedőtől tüzelőt kaptam télire (kemény tél volt akkoriban). A megállapodott ösz- szegen felül a textilkereskedőtől ruhára való szövetet, amit a belvárosi szabómmal készíttettem el, akinek kisfiát mintáztam meg. A zsák- és ponyvakereskedőtől — miután zsákra és ponyvára nem volt szükségem — készpénzt kaptam és megvette az Ébredő című szobromat is, az orvostól pedig gyógyszert kaptam. Nyáron, mikór pihenésre volt szükségem, elutaztam a Magas-Tátrába, Füredre, majd Lomnicra. A szállodatulajdonos ismert műgyűjtő volt, és nagyon szerette a művészeket, írókat. Med- nyánszkytól kezdve megfordult nála egész Budapest művészvilága, nem beszélve a jómódú polgárokról, akik itt üdültek.”

A szlovák fővárosban egyre másra kapta a megrendeléseket. 1930 tavaszán elkészítette az akkori köztársasági elnök T. G. Masaryk fejszobrát. Bécsbe, Párizsba rándul, és elkészíti az Ady-fej bronzöntvényeit. Ezekben az években készült a Kalapos önportré, az Ady-síremlék tervezete, a Don Quijote és az Ököl című munkája, amelyet a Sarlósoknak ajánlott fel. Kiállításokon vesz részt. Például Nagyváradon, az Újságíró Egyesületben. Itt Adyról készült művének egyik példányát a költő román barátja, Octavian Goga vásárolta meg. Művei helyet kapnak a Tamás Galériában, a lArt Francaise Independents párizsi tárlatán, majd ismét a Tamás Galériában állít ki Lehel Máriával közösen. 1931-ben Pozsonyban csoportos tárlaton vesz részt. Állandó kapcsolata volt a Szocialista

Bokros Birman Dezső: Ady-dombormű