Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Szuchy M. Emil: Szobrok és Ady-portrék Bokros Birman Dezső művészetében
SZUCHY M. EMIL „1956. november 19-én leszek 67 éves — írja önéletrajzában Bokros Birman Dezső —, úgy gondolom, elég öreg vagyok már, hogy választ adjak magamnak, számot adjak munkásságomról, az elért eredményekről; hiszen adottságaim szerint a XX. század szobrászatéban eredményekre tekin*.hetek vissza. ... Okmányaim beszerzése miatt szüleim születési helyén, Nové Mesto nad Váh ómban jártam 1922-ben, Szlovenszkó Vág-mentti kis városkájában. Állok a főutcán és nézem a boltok alig olvasható, elfakult cégtábláit... — Mondja, csak nem egy Birman maga? — Igen, Birman vagyok. — Istenem, mintha a papáját látnám itt 60 évvel ezelőtt.. Anyai nagyapja, Stier József tanító, részt vett a 48-as forradalomban. Nagyanyját Pless Máriának hívták. Mindketten vágújhelyiek voltak. Innen költöztek Pestre, majd szülei is átkerültek Újpestre. Itt született Birman Dezső 1889. november 19-én. 14. életévét betöltve úgy döntöttek szülei, hogy pallérnak adják, noha ő inkább dekoratív szobrász szeretett volna lenni. Vágya betelt. Inaséveit Ney Simon műhelyében töltötte. Esténként az ipariskolába járt önszorgalomból, ahol Vasary mester irányításával képezte magát és ízlését csiszolta. 1908-tól 1910-ig az Iparművészeti Iskola rendes növendéke volt. Ekkor már arra is jutott ideje, hogy olykor esténként a Budai Színkörbe Is elmehessen. Első rendelésre készült portréit itt mintázta meg. A Kézműegylet ösztöndíjával Bécsben, Berlinben, Breslauban és Münchenben járt. 1911-ben hazatérve szobrászműhelyt nyitott, de vállalkozását nem követte siker. Még abban az évben Párizsba utazott: látni, tanulni, fejlődni akart. 1912-ben került vissza Budapestre, s részt vett a Munkácsi-szoborra kiírt pályázaton. Ebben az időben vázlatokat, rajzokat is készített és nemegy portré-megrendelést kapott. 1915-ben besorozták katonának. Az orosz frontra került, ahol később megbetegedett. Innen Baden-Badenbe jutott mint „hadifestő”, majd az olasz frontra irányították. 1918-ban került haza. Kiállításokon vett részt, és a Nemzeti Szalonban megnyílt első önálló tárlata is. A Tanács köztársaság idején a Fekvő női akt elnevezésű szobrát megvásárolta a Szépművészeti Múzeum. Két év múlva megint Berlinbe utazik, ahol elkészíti kőnyomatos sorozatát a Jób-ot. 1921-ben hazatérve megalkotja a Híd, a Négykézlábálló és az Akrobata című műveit. 1922-ben kiállítást rendez Berlinben, majd 1923-ban Budapesten volt közös tár lata Schönberger Armanddal. A következő évben készült el híres alkotása, az Ady-fej. 1925-ben rendezett kiállításán mutatta be az Áchim András-emlékmű tervét. 1926-1ÓI 1932-ig, kisebb megszakításokkal Szlovákiában tartózkodott. „... Lehet, hogy Pozsonyban eltöltött éveimnek itt Pesten jó híre lett — írja önéletrajzában — vagy azért, mert az ottani életem váltotta ki a pesti művészekben azt a kényszerű szükséget, hogy ők is megpróbálkozzanak egy pozsonyi kiállítással. így jött létre az új magyar festőknek az a csoportkiállítása, amit a Káptalan utcában, a szlovák művészek kiállítóhelyiségében rendeztek. Bernáth Aurél, Szőnyi István és Minden alkotásom szöges ellentétben áll a konvencionális felfogással. Forradalmi művész mégsem vagyok, és reformer sem, csak azt hiszem, hogy jó szobrász, individuális. B. B. D. 1928 Szobrok és Ady-portrék Bokros Birman Dezső művészetében
