Irodalmi Szemle, 1977
1977/9 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Ady Endre és szlovákiai kapcsolatai
A költő kitűnő ismerője, „minden titkai” kutatója: Földessy Gyula azt írja, hogy Ady 1911-ben ezt a versét addigi legszebb alkotásának nevezte. A mai magyar költészet kiválósága, Nagy László úgy vélekedik, hogy „A föltámadás szomorúsága élén járhatott volna a világhódító szürrealizmusnak”. A jelentős tátrai vers kapcsán említsük meg azt is, hogy a Tátra szimbolikus motívumként egy régebbi Ady-versben, a Beszélgetés egy szekfűvel címűben is előfordul („Az ő Lomnicukon már ültem, Tátrát és Karsztot átrepültem.”). Ady csorba-tói tartózkodásával kapcsolatban Fábry Zoltán egy érdekes esetről tud. Amikor egy közeli faluban tűz ütött ki, Ady — két ismerősével együtt — otthagyta ■az előkelő szórakozó társaságot, és segítő szándékkal eltelve kiment a tűzvész színhelyére. Másnap pedig szavalattal vett részt azon a „művészesten”, melyet a fürdőben a tűzkárosultak javára rendeztek. Ady életének és életművének szlovákiai helyi kapcsolatait szeretettel és büszkeségigei tartjuk számon, de ezeknél természetesen többre becsüljük azt a — nagyrészt utóéleti — hatást, amelyet a költő elsősorban a csehszlovákiai magyar irodalomra és szellemi életre és részben a szlovák irodalomra gyakorolt. Ady-kapcsolataink jelentősebb hányadát ezen a területen kell keresnünk. Kisebbségi magyar irodalmunkban és szellemi életünkben Ady hatása kezdettől erősen és folyamatosan érezhető. Permanens hatásának legfőbb oka az, hogy a halála után is — a polgári csehszlovák rendszerben is — aktuálisak maradtak azok a társadalmi problémák, melyekben költőként és publicistaként nagy erővel foglalt állást. Érthető, hogy az Ady-verseket (és cikkeket) a húszas és harmincas évek itteni szocialista és progresszív polgári sajtója (Kassai Munkás, Az Út, Magyar Nap, Magyar Újság, Csehszlovákiai Népszava stb.) is sűrűn idézte. Említésre méltó, hogy a költő 1919. január 27-én bekövetkezett haláláról a Kassai Munkásban is megemlékeztek (Ady Endre meghalt. 1919. II. 1.). Ady közvetlen költői hatásának első hordozói a bontakozó líra úttörő művelői, akiket elsősorban a nagy költő nyelve és képi világa igéz meg, de részben az eszmeiségéből is merítenek: a fiatal Mécs László a háborúellenességet, Győry Dezső a politikai tudatosságot, Merényi Gyula a dekadens halálszemléletet, Ölvedi László pedig egyes magyarság-versekben tapasztalható gőgöt és dacot veszi át tőle. A kisebb-nagyobb mértékben állandóan érvényesülő Ady-hatás még a felszabadulás utáni lírai újrakezdésnél is tetten érhető. Ugyanez mondható a publicista Ady folyamatos és a harmadvirágzásba ■átnyúló hatásáról is. A progresszív Ady-kép kialakítását az emigránsok (Ignotus, az Ady-nemzedékhez tartozó Barta Lajos, a „sajátos magyar filozófiát forraló írópap”: Simándy Pál) végzik el. Lényegében erre az Ady-képre épül a sarlósok Ady-képe, Ady-élménye is, mely a húszas évek második felében a leghangsúlyosabb Ady-viszonyulásnak számít nálunk. A társadalmi haladás útját lázasan kereső és az irodalomból is erőt, útmutatást merítő Sarlónak vitathatatlanul Ady volt a legnagyobb irodalmi élménye; más eszményképek (Szabó Dezső, Móricz, Kassák stb.) felfénylettek és aztán elhalványultak, de Ady igéje, eszmei példamutatása állandó erőként működött közre a Sarló rövid, de nagyszerű fejlődésében. Az az Ady-élmény, Ady-kapcsolat, amely intenzitásával és tartósságával a Sarlóét is felülmúlja, Fábry Zoltáné. Fábryt is érték más nagy irodalmi hatások (az expresz- szionizmus, a rappizmus, az új tárgyiasság), de ezek mind csak átmenetiek voltak, míg az Ady-hatás, mely elsősorban eszmei-erkölcsi szinten nyilvánult meg, egész pályáján ■érvényesült. Az ő Ady-élményét, Ady-kapcsolatát általános magyar viszonylatban is •csak Földessy Gyuláéval és Hatvany Lajoséval lehet összemérni; ez a fokozatosan gazA me gismertet öt. Es megáll az Elet És tudom, hogy mostmár semmi sincs, Senkisem él Es semmisem igaz. Keshedt, vén arc vigyorog a tóból Es nem tudom: ki az? Föltámadtam, Jaj jöltámadtam.
