Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - ÉLŐ MÚLT - Chmel, Rudolf: A fordítás szerepe az ii odaírni kapcsolatokban
A hivatalos szlovák időszaki sajtó nem nagy készséggel fogadta közlésre az átültetett magyar irodalmi műveket. Csak ritkán jelent meg olyan recenzió, amely fordítást ismertetett volna. (S ha mégis, többnyire negatív jellegű, mint Skultéty esetében is, amikor 1893-ban Matzenauer fordítását ismertette a Slovenské pohladyban.) Az irodalmon belüli különféle negatív, hátráltató mozzanatok és a kettős irodalmi ságból eredő tények ellenére a magyar irodalmi művek fordítása a más irodalmakból fordított művek számához viszonyítva jelentős mennyiséget képvisel. A forradalom előtti korszakban a magyar irodalmi művek fordítása iránti szembetűnőbb érdeklődés nyoma aligha észlelhető. Megjelent, illetve kéziratban maradt (némelyikük csak magyar változatuk révén) néhány szlovák fordítás, amelyek jelentősebben nem nyomták rá bélyegüket a szlovák klasszicizmus, preromantika vagy romantika fordítói programjára.10 Ezzel összefüggésben érdemes figyelmeztetnünk egy érdekes tényre — a népszerű magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály verseinek fordítására, akinek költészetét szlovák körökben is ismerték. A Szerelemdal című versének két fordítása maradt fenn kéziratban. Az egyikről állítja Sziklay László, hogy a múlt század második évtizedének derekán készült, aminek a szlovák irodalomban nem csupán a népiesség szempontjából van jelentősége, hanem a közép-szlovákiai tájszólás irodalmi alkalmazása miatt is, amely művészi kivitelezésében már a Štúr-iskola fellépése előtt szerephez jutott. Cső konai Szerelemdalának ez a fordítása a szlovák irodalmi nyelv fejlődésének fontos do. kumentuma.11 Megközelítőleg ebből a korszakból származik Csokonai versének másik, kevésbé igényes kéziratos szlovák fordítása is, amelyben a cseh szöveget a közép-szlovákiai tájszólásból átvett kifejezések szövik át. „A 19. század első felében a népiesség mind a magyar, mind a szlovák irodalomban nagyon fontos szerepet játszott. Ezért nem véletlen, hogy Csokonai Vitéz Mihály néhány népszerű, népi szellemben írt költeménye a szlovákok között is elterjedt.”12 A fordítói tervekben a magyar irodalom iránti intenzívebb érdeklődés a 19. század 60-as éveiben mutatkozik. A kezdetben ismert fordítók azonban később egyre inkább az ismeretlenség homályába burkolóznak. A magyar költészet fordítására többen vállalkoztak; a legnagyobb érdeklődés a szlovákok által megbélyegzett Petőfi iránt nyilvánult meg. A magyar költészet többi élvonalbeli képviselője nem talált olyan visszhangra hogy kiváltotta volna az adekvát átültetés igényét. Jellemző példa erre Arany János különben vonzó költészete. Terjedelmes életművéből az államfordulatig könyv alakban csak a Toldi című epikai költeménye jelent meg (1886-ban Samo Bodický fordításában) és 55 versének, többnyire balladáinak fordítása (ez a szám felöleli néhány többször lefordított versét is; például az Ágnes asszony című balladát négyszer fordították le. Ebben a számban szerepel Hviezdoslav 36 fordítása, 29-et a Slovenské pohľady és hetet — ugyanazokat — a Dennica című folyóirat közölt az 1905—1907-es években).13 Arany esetében paradoxon az is, hogy versei fordításának csak jelentéktelen hányada látotl napvilágot a kormánysajtóban. Verseinek legtöbb fordítását a Slovenské pohľady, az Orol, a Dennica stb. közölte. Az államfordulat eilőtt gyakrabban fordított magyar költők közül említést érdemel Bajza József (hét fordítással, ebből háromszor fordították le a Sóhajtás című versét), Berzsenyi Dániel (Bachát hat fordítása a Slovenské noviny - ban, 1902), Gyulai Pál (nyolc), Greguss Ágost (hat, ebből öt monda Bachát fordításában a Národnie novinyban, 1879), Tompa Mihály (öt), Vörösmarthy . Muhály (kilenc, ebből a Szózat hatszor), Szász Károly, Eötvös József, Czuczor Gergely, Tóth Kálmán, Lisznyai Kálmán, Gáspár Imre és mások. Több költőt (verseik máig se jelentek meg szlovák fordításban — Kazinczy Ferenc, Nagy Ignác, Tárkányi Béla és mások) Jozef Škultéty és Adolf Svätopluk Osvald kézirataiban maradt Výber maďarskej literatúry (Magyar irodalmi válogatás) című antológiája mutatott, be, amely 61 fordításban 60 verset (egy verset két fordításban) tartalmaz hét fordítótól.14 E versfordításokból eddig mindössze négy jelent meg nyomtatásban. A válogatás áttekintéséből is nyilvánvaló, hogy az antológiát bizonyos szándékkal állították össze. Felelősségteljes válogatásban kellett volna bemutatnia a magyar költészet fejlődésének keresztmetszetét, amelyből a szlovák olvasó legalább nagyvonalakban megismerkedett volna a legjelentősebb magyar költőkkel (ha a fordítások nem is tanúskodnak mesterségbeli tökélyről és kultiváltságról). Ezért nem sokat nyom a latban a tények utólagos, félszázaddal későbbi lekicsinylése Skultéty, az antológia összeállítója részéről.15 A legtöbb verset Petőfi Sándortól fordították le. V. Pauliny-Tóth első fordításai a 60- as évek elején jelentek meg. (Vörösmarty költeményeinek fordításával együtt a ma.
