Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - ÉLŐ MÚLT - Chmel, Rudolf: A fordítás szerepe az ii odaírni kapcsolatokban

gyár irodalom fordítása iránti intenzívebb szlovák érdeklődés kezdetét jelzik. Paulíny- Tóth az első Petőfi-fordításokat a Cernokňežník című folyóiratban közölte 1861-ben). Szórványosan később is fordítják Petőfit, de ebben sem észlelhető valamiféle rendszeresség. (Csehországban Petőfi verseinek fordítása könyv alakban 1871-ben jelent meg.) A hetvenes és nyolcvanas években növekszik a fordítások száma. Ez a növekvő tendencia a századfordulón érte el tetőpontját. Viliam Pauliny-Tóth, Jakub Grajchmann, Cyril Gallay, Martin Medňanský, Daniel Bachát, Lužanský-Michal Kiss és számos névtelen szerző fordításait később Koloman Banšell, Emil Podhradský, František Otto Matze- nauer, Karol Hrdlička, Edmund Živný, Rehor Uram-Podtatranský, Margócsy József és mások egészítik ki. A magyarosítás 1875 után fokozódott, s rányomta bélyegét a fordítói programra is. Főleg Petőfi nevével éltek vissza, az erőszakos elmagyarosítás, illetve asszimiláló eszközeként felhasználva (különösen a Vlasť a svet, a Krajan című folyóiratokban és Horüánsky valamivel tisztességesebben szerkesztett Slovenské noviny című lapjában). A fordítók jobbára másod-, harmadrendű, s gyakran álnéven szereplő szerzők voltak. A Petőfi költészete iránti nagyobb érdeklődést verseinek négy könyv alakban megjelent fordításai jelzik. A fordítók: Karol HrdliCka (1890), Emil Podhradský (1893), František Otto Matzenauer (1893) és Rehor Uram-Podtatranský (1911). Hrdlička kezdetleges, szó szerinti fordításai nem képviselnek nagyobb művészi értéket. Podhradský fordításai (111 vers) Petőfi életművének keresztmetszetét próbálják összefoglalni, azonban megkerülte az 1848-as tematikát, s politikai verseiből is csak azokat sorolta be, amelyek a hazai hűbéri viszonyokat bírálták vagy a szabadság általános gondolatát hirdették, miközben csekély figyelmet szentelt Petőfi szerelmi költészetének.16 A legtöbb Petőfi-verset (296) Matzenauer fordította le (a könyvben néhány más fordító munkái is megtalálhatók), akit Škultéty „jó fordítóvá” léptetett elő. P. O. Hviezdoslav az (1903—1905-ös években 42 Petőfi-verset fordított le.17 Podtatranský fordításai a kor színvonalát sem ütik meg, kivételt ez alól csak a népdalok fordításai képeznek. Találóan írja a fordításokról Hviezdoslav Škultétynak: „Uram fordításai valóban kritikán aluliak. A tiszta, hangzatos rímekben gazdag nyelvünket hitvány asszonáncokkal rútítja el, a tartalomról nem is szólva. Ámde — habeat sibi! Csupán az a borzasztó, hogy a magyar irodalmi vélemény az ő fordításai alapján fogja értékelni eredeti irodalmi alkotásainkat is.”18 Petőfi verseinek fordításai közül több mint négyszázat tesznek ki azok, amelyek kötetekben jelentek meg. A háború előtt versei megjelentek a munkás sajtóban is (sőt Petőfi A nép nevében című költeményét Karéi Tűma és František Brabek fordítása alapján František Votruba Misera contribuens plebs címen újra lefordította és a Robotnícke noviny című újságban 1909-ben publikálta).19 A Petőfi-versek így eljutot tak a szlovák nép különböző rétegeihez. A szlovák költők különben is csodálták Petőfit, s önálló verseket ajánlottak neki (Grajchmann, Banšell, Hviezdoslav], de hasonlóképpen fejezték ki más költők iránti tiszteletüket is (Hviezdoslav és Roy Adynak, Slád- kovíč Gáspárnak, Sládkovič Tompának, Rázus Arany Jánosnak ajánlott versében). Bár a magyar költészetből nem fordítottak rendszeresen, a lírai költészetet elég nagy számú fordítás képviselte. Néhány szerzőre ennek ellenére alig vagy egyáltalán nem figyeltek fel (Adytól például az államfordulatig csak egy verset fordítottak le).

A magyar drámairodalomból Szigligeti Ede (a Két pisztoly című vígjátékát V. Pauliny- Tóth fordította le és az Orol című folyóirat közölte 1870-ben], Kisfaludy Károly (Ond rej Chrobák fordításában Skúpy alebo: Nemohol von z izby, Slovenské noviny 1892, Ľudovít Rizner fordításában Co f igei, ti groš, Zábavné večery 1885) vígjátékait fordították le és játszották. Bár Madách Az ember tragédiája című művének Hviezdoslav- fordítása ISlovenské pohľady 1905) az eredetihez képest egy negyeddel (mintegy ezer verssorral) terjedelmesebb, a fordító így is az embernek az élettel vívott örök harcát megörökítő remekmű gondolati koncentráltságának a megőrzésére törekedett. Hviezdoslav fordításának terjedelmessége a fordító alaposságával, a rövidítések kiegészítésével, valamint azzal a törekvésével magyarázható, hogy kimondja a ki nem mondottat is; „Hviezdoslav részben ugyan megbontja Madách mértéktartó stílusát, de művészi értékéből nem vesz el, ellenkezőleg, költői képeivel megszépíti azt. Igaz, ezzel a beszéd drámai lejtése színesebb líraiságba csap át. Kritikus szemmel kell azonban tekintenünk az olyan fogyatékosságokra, mint amilyen a verssorok szóvattával való felduzzasztása a megfelelő rím kedvéért.”20 Az ember tragédiáját ezért, s más, főleg színpadtechnikai okokból sem vihették színre. Prágában Jaroslav Vrchlický fordításában (Brábek segítségével) már 1892-ben Játszották, de a cenzúra húzott belőle, és ez a szöveget zava