Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról
Brieždenie Virradat Spln lúk k nám vlá van pien hmiel strún brnk prázdny je dom Telt hold lejt leng szél köd hab húr zsong üres a ház Vagy az Egysoros versek hapax legomenonjai: Krídlotma. Ľalionetvor. Sčertovatieť a rozsvätieť. Do nebies ženúci sa robotbus. Rozočiť. Tieňospev. Szárnysötét. Liliomszörny. Megördögödni és elszentegni. Mennyekbe vágtató prolibusz. Szembeszét. Árnyének. Babits „szimbolista” verseinek fordításánál elsősorban a formai elemek pontos megtartására törekedtem, nem feledkezve meg az olyan vers hangfestő elemeiről sem, mint amilyen például a Szerenád. Persze, az alább idézett részletben is van egyfajta eltá volodás; konkrétan a hangfestő elemekben szegény hatodik verssor és az ezekben gazdag hetedik verssor között stb. Nad vodou tŕstie šuští a vietor huláka — znie serenáda v húští, pesnička nejaká: ty spíš, si hriešna biela, do chrámu svojho tela tu lákaš tuláka. Zeng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom. Analogikus problémákat kellett megoldanom az olyan versekben is, mint a Messze .. . messze ... vagy a Vakok a hídon címűek. Az életének utolsó szakaszában írott rövid és befejezetlen verseknél viszont arra törekedtem, hogy a szlovák szöveg is képletként, gnómaként és a gondolat komolyságával hasson, s formájában ezért egyszerű és kevésbé feltűnő legyen. Valahogy így jártam el Nemes Ágnes kétsorosával is: Veci Vysoko skaly. Žiar slnečných pecí. Tu v mojom srdci blažené sú veci. A tárgyak Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak. Az én szívemben boldogok a tárgyak. Virágos kert a hajnal ölében. Szőlőfürtöt csipeget egy rigó. A sűrű porban juhnyáj vonul gyapjúbundákban. Én a verandán dolgozom köröttem csend toliam hegyén fény. Záhrada v lone svitania sedí. Zo strapca hrozna drozd si uštipkáva. A hustým prachom v kožúškoch z vlny putujú ovce*. Ja na verande pracujem okolo mňa ticho na špičke pera mám svetlo. . Weöres Sándorban az olyan „lefordíthatatlan” szójátékok állnak közel hozzám, mint az alábbi rész a Hold és tanya című versből:
