Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról
zata, ebből kiderül, hogy a tér névadója szent volt, és temploma is van ugyanott, a téren („oú se trouve I eglise Saint-Castule”), majd a templom leírása, a 86. oldalon, étvágygerjesztő adatokkal: 14. századi építmény, gótikus ikerhajó, a szentélyben még láthatók az 1500 körüli freskók — ebből azonban még nem derült ki Haštal-Castuls magyar, illetve magyaros neve. Ojabb lexikonok, naptárak, A nevek világa Kálmán Bélától, eredménytelenül. Már valamelyik katolikus lelkészi hivatalhoz fordulnék, hogy eligazítson, mikor a cseh értelmezőben rátalálok a név latin változatára: Gastulus, illetve szent Gastulus tere és temploma. Fél nap kutatás egy szó után. Más: három középkori prágai atyafi, a sírásó és két cimborája egy pestisjárvány kellős közepén késő éjszakáig veri a blattot egy kocsmában. Mondanom sem kell, hogy középkori cseh kártyajátékokat játszanak. Tanácstalan vagyok. A pozsonyi egyetemi könyvtár katalógusai egyetlen középkori kártyamonográfiát tartanak nyilván, ez azonban német nyelvű, s rajtam nem segít. Keresem a megfelelő osztály vezetőjét, de ő Is tanácstalan, ígéri, másnapra utánanéz. Másnap megyek, eredmény semmi. Bevallom, máig sem oldódott meg a probléma, de meg kell oldani, hogy nyugodt legyen az álmom; ha másképp nem, a korrektúráig meg kell találni a középkori cseh kártyajátékok középkori' magyar megfelelőit: a dunántúli magyar és az erdélyi városokban, a végvárakban bizto san játszották ezeket a játékokat, s ha játszották, nevezték is őket valahogyan, s kell, hogy nyoma legyen valahol az egésznek. Más: Rudolf Chmel egyik tanulmányát fordítottam az Irodalmi Szemlének, s Chmel századvégi magyar tudósokat idéz elég hosz szán, saját szlovák fordításában. Kérem az eredeti magyar szöveget, Chmel azonban nem szolgálhat velük, pesti könyvtárakban cédulázta ki őket, s miután lefordította, a cédulák elkallódtak valahol. Nincs más megoldás, bele kell illeszkednem a századvég tudományos stílusába, s fordítanom kell a régi magyar tudósok szövegeit — régi magyarra. Már itt a korrektúra, amikor hozza Chmel a megtalált magyar szövegeket. Izgalmas összehasonlítás, s kiderül, hogy néhány jelentéktelen árnyalat kivételével pontos volt a visszafordítás. (Gondoljon az olvasó Karinthy híres fordítói játékára Ady versével.) Más: Nezval csodálatos kis prózaverseit fordítottam tárgyakról, virágokról, állatokról, emberekről [Kosztolányi Zsivajgó természeté nek cseh testvére ez a könyv) ugyancsak kéziratból, a Trnka-illusztrációk ismerete nélkül. A cseh „bez” főnév egyszerre jelent bodzát és orgonát. A leírás alapján bodzára tippeltem, ezért bodzának is fordítottam. Befut aztán az időközben elkészült cseh változat, az illusztrációkkal, s ott derül ki, miután a magyar szöveget is kiszedték már, hogy orgonát kellett volna írnom, mert Trnka is orgonát festett a szöveg fölé. Szerencsére volt még lehetőség változtatni a dolgon. Ebből a fordításomból iktatnék ide egy apró csokorra való virág-szöveget, hálából az olvasó türelméért: Ibolya A méhecske megcsókolt mézes szájával egy vékony száron lebegő pici, lilás ajkat. Mesés illatok kelyhe: ez vagy te, kis ibolya. Összecsücsörített ajkad olyan gyöngéden énekel, hogy nincs is hangja, csak illata van. Harangvirág Ha szél himbálja a réti harangvirágot, figyelem a völgyet, s úgy érzem, mintha a messzi látóhatár peremén megzendülnének a harangtornyok. Nem hallok semmit, egy árva hang sem szól, csak a folyók zúgását hallom. Nagy csöndet hallok. A méhecskék, a legyek, a szúnyogok s a hétpettyes katicabogarak megállnak. Megállnak, s láthatatlan fülecskéjükkel hallgatják a réti virágok reggeli harangszavát. Ökörfarkkóró Láttatok-e már anyókát, aki elszunnyadt az erdőben? Egészen sárga volt, mintha elvarázsolta volna a károgó madár. Nem, ilyet még nem láttunk. De láttunk ökörfarkkórót, ott virított az erdő szélén. Egészen sárga volt, mintha elvarázsolta volna a károgó madár: kár, kár. VOJTECH KONDRÖT Példák? Fölsorolhatok néhányat azok közül, amelyek jól szemléltetik, hogy mi az, ami egyik-másik költőben megfogott, s belőlük talán az is kiviláglik, hogy miképpen oldottam meg egy-egy szóbanforgó feladatot. Kassák nyelvezetének kristályos tisztasága és kifejező eszközeinek egyszerűsége már- már szó szerinti (!) fordításra, s ráadásul az egyszerű, tehát a beszélt szlovák nyelv használatára késztettek.
